Oldalak

2012. október 31., szerda

Margóra #05


A bakancslista - „Akkor éltél igazán, ha nem tudsz rá mit írni.” 


Imádok utazni, legszívesebben bejárnám az egész világot! Egyenlőre megfelelő anyagi tőke hiányában nem indultam világ körüli útra. Sebaj, apránként is be lehet járni! Minden csak akarat és elszántság kérdése. Már nyáron eltökéltem, hogy írnom kell egy bakancslistát. Már csak azért is, hogy nehogy kihagyjak egy-egy fontos helyet, ahová életem során el szeretnék eljutni.



Ezt az elhatározást úgy egy hónapja a Bakancslista c. film is megerősítette. A megható film sok igazságot tartalmaz – érdemes megnézni –, de most nem erről akarok írni. A fenti mottó nagyon igaz, de ezt még koránt sem tudom elmondani magamról. Annyi mindent még meg akarok élni és látni, hogy nagyon hosszú a lista. A listán belül is vannak fontosabb és elnapolható dolgok.
Ahová mindenképp el akarok jutni: látni akarom a Grand Canyont, ami fantasztikus mélységével a természet csodája. Szeretném megcsodálni az egyiptomi piramisokat, Granada fantasztikus mór erődítményét, sétálni Korčula és Dubrovnik ódon utcáin, bejárni Balit, gyönyörködni a Santorini naplementében, bebarangolni a Toszkán tájat… 
Imádom a repülést és a száguldást. Így mindenképp ki fogom próbálni a tandemugrást, amit barátnőm már megtett és nagy élmény volt számára! És még sorolhatnám…
Már most azt mondhatom, hogy aránylag sok helyre lejutottam Európán belül, vannak barátaim is, és olyan munkát végezhetek, amit igazán szeretek. Mindez fontos számomra, hiszen ezzel önmagamat valósítom meg. De azért jó volna, ha mindezek még gyarapodnának! :) Ha mindent nem is sikerül megvalósítani, de azért olyan jó eljátszani a gondolattal „mi lenne, ha…”. Tervezni, álmodozni mindig olyan izgalmas dolog – egy darabka a gyermeki énünkből. Azt vallom, hogy „ha feladod az álmaid, meghalsz, élve halsz meg!” Szóval sose adjuk fel, ez éltessen minket a legvégsőkig! 
A napokban elgondolkodtam azon, mi lenne, ha tudnám, hogy már csak pár hónapom van az életemből. Ülnék és szomorkodnék ezen? Sajnáltatnám magam? Biztos, hogy nagy pofon lenne számomra, de felülkerekednék ezen és pár dolgot biztos, hogy megvalósítanák az álmaimból. Ami az utazást illeti, elmennék Egyiptomba, majd egy olaszországi körutazást tennék és Rómát is tüzetesen bejárnám. 
Tegnap láttam a Bárcsak (If only) c. filmet, amely egyetlenegy napról szólt. Megint csak azt írhatom, hogy tessék megnézni, lelkileg sok mondanivalója van! Ha csak egy napom lenne, akkor biztos, hogy a szeretteimmel tölteném ezt az időt. Mindegy, hogy miként, csak az a lényeg, hogy együtt legyünk és tudassam velük, hogy szeretem őket. A közeli barátaimat is felhívnám telefonon és elmondanám nekik, hogy miért tartom azt a pár embert olyan fontosnak, mi mindent adtak nekem és ezért mennyire hálás vagyok nekik.
Hogy ezek a sorok miként jutottak eszembe és írtam le mindezt? Talán a közelgő napok teszik ezt, amikor az élők sorából eltávozott rokonaikra, barátainkra, ismerőseinkre emlékezünk. 
Mindenesetre tudatom, hogy szeretek élni, és még nagyon sok tervem van! :) Ezért is íródik a bakancslista! Érdemes nekifogni mindenkinek, mert amit nagyon akarunk, azt elérjük! 

A.K.
Képek: net

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése