CreArticle: A János-hegyi Erzsébet-kilátó

János-hegy a Budai-hegység tagja, 528 méterével Budapest legmagasabb pontja. Erzsébet királyné, ismertebb nevén Sissi, 1882-ben három alkalommal gyönyörködött a kilátásban. Akkor már fából épült kilátóból lehetett a városra tekinteni.

A magyarok szeretett királynéja gyakorta és szívesen járt a budai hegyekben, látogatásainak számos emlékét őrizzük. Először 1857 tavaszán a királyi palotából csodálta meg a harsogóan frissen zöldellő fákat. Utoljára 1897-ben gyönyörködött az őszi színekben pompázó erdőkben.

„Május elsején a Szép Juhászné-hoz sétál, onnan a János-hegyre, a Hárs-hegyre, az Isten-szeméhez, a Disznófőhőz, a Fácánhoz, onnan le a Szarvasig. Négy óra futólépésben” – írta 1882-es budai tartózkodásáról első életrajzírója Corti gróf.

A leghíresebb kiránduló mindörökre Erzsébet királyné marad. Szép szavait – melyekkel e gyönyörű vidéket illette –, 1882-ben fel is jegyezték. „Csodálom az embereket – mondta körbepillantva –, miért mennek oly messze vidékre nyaralni, mikor e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel.”

Első látogatását sokáig megőrizte a helyiek emlékezete, hiszen a királyné, akit id. Erber János erdész (az ő családja működtette a kilátó közelében működő János-hegyi vendéglőt) kalauzolt a vidéken, a János-hegyi pihenőt követően egy éppen arra haladó rőzsés szekérre kérezkedett föl, amely a Disznőfő vendéglőig zötykölődött le vele. Más alkalommal a Szép Juhászné vendéglőhöz sétált le a hegycsúcsról, miközben egy cigánygyerek zeneszóval kísérte végig az úton.

A János-hegyi libegő végállomása és a vendéglő.

Erzsébet királyné a szívébe zárta a főváros hegyvidékes táját, azonban az itt lakók is szeretettel emlékeztek vissza látogatásaira. Gömöri Havas Sándor, a főváros erdészeti és kültelki bizottságának elnöke terjesztette be 1883-ban az indítványát, miszerint kőemléket kellene állítani a királyné kedvenc kirándulóhelyén. Az indítványt a főváros közgyűlése azonnal jóváhagyta, és egy sziklaszerű emlékművet állítottak fel, melyben márványba véstek egy rövid emlékszöveget, valamint Szász Károly alábbi versét:

„Itt állt s nézett szét Erzsébet drága királynénk,

Hol koronázott fő tán soha nem vala még,

S míg itt elragadó látványon lelke merengett,

Érzé országunk szive feléje dobog.

Hódolatunk e hegyet nevezé Erzsébet oromnak,

S fogják míg magyar él áldani lába nyomát.”

Az emlékkő a kilátó mögötti teraszon állt, ott, ahol a mostani turistaút felérkezik a kilátó aljához.

Kilátás a fővárosra, jobb sarokban a Citadella látható.

1900-ban a Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztálya felvette azt az ötletet, hogy egy masszív kilátótornyot építsen, amelyről a kilátásban való gyönyörködés mellett Erzsébet királynénak is méltó emléket állít.

1908-ban kezdődött meg az építkezés, amelyet Klunzinger Pál tervezett és Schulek Frigyes némileg átdolgozta és felügyelte az építkezést. A neoromán stílusú kilátót 1910. szeptember 8-án adták át a nagyközönségnek. 1926-ban Magyarországon elsőkén az Erzsébet-kilátó kapott állandó díszkivilágítást.

Rálátás a Parlamentre.

2001-ben elkezdődött felújítást 2005-ben fejezték be, így ma is teljes pompájában áll a János-hegyen, hogy sok kirándulónak nyújtson felejthetetlen élményeket!

A csodálatosa panoráma mellett emlékérmét is készíthetünk magunknak.

Megközelítése: libegővel fel a János-hegyre, ahonnan 5 perc sétával feljutunk a kilátóhoz. Vagy a Normafától, ahová a 21A busszal lehet eljutni, innen könnyed sétával eljutunk a János-hegyre, majd az Erzsébet-kilátóhoz. Lefelé a libegőt ajánlom, amelyen a csodás kilátásban gyönyörködhetünk.