Popély Gyula előadása Somorján Trianonról
Trianoni tragédia címmel tartott előadást a Somorjai református templomban Popély Gyula. A tartalmas vasárnapi délutánt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom helyi szervezete rendezte meg György András református lelkész segítségével. Az előadás egyben egy könyvbemutató is volt, ami Felvidék 1914 – 1920 címet viseli.
A könyv és az előadás is a Felvidékért és Kárpátaljáért folytatott diplomáciai és a katonai küzdelmekről szól, amelyet az I. Világháború idejétől a Trianoni békeszerződés következményéig írja le. „Bemutatja a cseh aspirációk alakulását, a cseh emigrációnak, elsősorban Edvard Benešnek az antant országaiban folytatott Monarchia- és magyarellenes propaganda-hadjáratát, a magyarországi szlovák vezetők 1918 őszéig tartó kivárás-politikáját. Úgy látja, a pacifista Károlyi-kormány szinte kiszolgáltatta Észak-Magyarországot a megszálló cseh csapatoknak.” Írja a szerző a könyve hátlapján.
A neves történész, aki egyben az MTA doktori címét is viseli, előadásában rámutatott azokra a magyar településekre – Balassagyarmat, Sopron – amelyek szembe mertek szállni az akkori hatalommal és annak döntésével. Nyílt harcok árán, majd népszavazással visszaszerezték nemzetiségüket, újra Magyarországhoz tartoztak. Ez a fajta véleménynyilvánítás máshol sem lett volna kilátástalan. „Az ember csak azt veszíti el, amiről lemond.” hangzott az előadótól.
A békediktátum aláírása után pár évvel többen is beismerték, hogy a történelmi Magyarország feldarabolása nem volt ideális döntés. Mégsem tettek ellen a mai napig semmit se!
György András református lelkész számára fontos a felvidéki magyarság támogatása, a magyar kultúra és történelem ápolása. Ezért is segíti oly buzgón a történelmi előadásokról szóló délutánokat, hogy a lakosság fiataljai és idősebbjei szórakozva tanuljanak.
Az előadás végén a magyar himnusz eléneklése után Popély Gyula lapunknak is nyilatkozott.
1920-ban mi lett volna Ön szerint a helyes lépés?
Abban az évben a nemzet már kényszerpályán volt. Mást nem tehettek, csak azt, amit az akkori kormány elhatározott, alá kell írnunk, el kell fogadnunk a politikai békediktátumot. Károlyiéknak 1918/19 telén kellett volna megtenniük a határozott lépéseket. A Tanácsköztársaság bukása után már késő volt mindenféle próbálkozásnak. Mást nem lehetett csinálni, átmenetileg el kellett fogadni a békediktátumot, de mindent meg kellett tenni, és meg is tett az akkori magyar mindenkori kormány, hogy ezen békés úton változtasson.
1920. június 4-én írták alá a Trianoni békeszerződést. Előadásában elhangzott, hogy Ön úgy vallja 2004. december 5-i népszavazás óta nincs magyar nemzet. Minden a jelenben miként látja?
A 2004-es népszavazás után keserűen azt állapítottam meg, hogy mindez, ami történt velünk arról tanúskodik, hogy nemzet meghalt. Nincs magyar nemzet! Meg kell szerveznünk alapoktól a magyar nemzetet! Most 2010-et mutat a naptár minden jel arra utal, hogy az új magyar nemzet megszületőben van. Április 11-én dől el, hogy mennyire volt megalapozott ez az észrevételem, megsejtésem. Az idő meghozza a kérdésemre a választ. De helyzetünkért nem csak az anyaországot okolhatjuk, hanem nekünk is óriási tartalékaink vannak. Nem élünk azokkal az eszközökkel sem, amelyeket már kiharcoltunk! Nevünk magyarosításával, gyermekeink magyar iskolába íratásával és politikai választások adta lehetőségekkel…
A református templom méltó helyszínt arra, hogy meg merjük kérdezni, hogy lesz magyar feltámadás?
Megvan erre a reményünk, de ez rajtunk is múlik. A feltételek adottak. Magunkba kell szállni, először azonban nagypénteknek kell eljönnie, hogy húsvét következzen. Minden nagypéntek után az arra érdemes újjászülethet és a húsvét egy új feltámadás reményében következhet be. A húsvét utáni héten valóban el kellene jönnie a mi nemzeti és erkölcsi feltámadásunknak!
A.K.
(Megjelent: Szabad Újság 2010 márciusában)
Képek: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése