 |
| Rímek között... |
Beszélgetés Holbay László költővel, íróval
Itthon szinte ismeretlen a nagyközönség számára, pedig versei, regényei szókimondóak, érzelmesek és nehéz letenni őket. Egykor pedagógusként dolgozott, és 1956-ban megjelent verse után önként vállalta a némaságot. A rendszerváltást követően sorra jelentek meg verseskötetei, regényei. Mára 15 kötetet tart számon és 500 verse jelent meg. Magyarországi lapok folyamatosan megjelentetik írásait. Az érsekújvári Holbay László bölcs tekintettel, de fiatalos lendülettel kezd az írói, költői pályájáról mesélni.
Az Ön eredeti neve Hlavicska László. Miként lett Holbay?
San Franciscoban élő barátom hordta ki a verseimet nyugatra a 70-es években, és elkerült az USA-ban lévő Szlovákiai Magyarok Egyesületéhez is. Kivitte az első versemet, az „Elsodort falu”-t, amelyet a kitelepítésről írtam. Barátom nem tudta, hogy milyen nevet írjon a vers szerzőjének. Meglátott egy Holbay vezetéknevű kaputáblát és így született meg Holbay László. Egy ideig tiltakoztam ellene, de belátásra bírtak, hogy már itthon is ezen a néven ismernek. Így ragadt rám ez a költői név.
1956 után inkább az önkéntes hallgatást választotta a rendszerváltásig. Miként emlékszik vissza ezekre az időkre?
1956-ban megjelent az Elsodort falu versem, majd önként 37 évre hallgatásba burkolództam. Annyira feldühödtem, és megfogadtam, hogy annak a rezsimnek nem írok semmit se. Magyarországon 1990-ben az Elsodort falu egyszerre két antológiában is megjelent, és többek között a Magyar Nemzet címlapján is olvasni lehetett.
A rendszerváltáskor egyszerre három regényt is írtam. Ekkor született meg a híres Francia táska is. A hazai Nő leközölte a kisregényt.
Az új rendszer születésekor már több mint 70 éves voltam. Mivel nem állt mögöttem semmilyen támogató, párt vagy egyesület, így azonnal „leírtak”, és többen közölték velem, hogy így sosem lesz nevem.
Kálmán Béla nyelvész nagyon jó barátom volt. Ebben az időben megkérdeztem tőle, hogy érdemes-e visszakerülnöm az irodalom színterére, hiszen mások azt mondták, nincs esélyem, bár tele vagyok ötlettel, témával. Erre azt mondta: „Goethe is írt 70 évesen remekműveket, ehhez tartsd magad! Ha úgy gondolod, írj, de remekműveket írjál, mert addig nem áll veled szóba senki, míg nincs neved!”
37 év hosszú idő egy költő életében, bizonyára a maga örömére írt verseket.
Hogy el ne felejtsem a mesterségemet, minden karácsony alkalmával írtam egy verset. Ebből lett az Elhallgatott énekek c. verseskötet, amelyet Dunaszerdahelyen adtak ki. Sok versem a hallgatás idejéből elveszett, mert csak cetlikre írtam.
„…A MŰ
egyedül igaz és hű.
Mert egyedül az IDŐ – ítél!
A kagylónak sejtelme sincs róla,
Hogy a benne hízó gyöngyszem – mit ér.”
(NAGYON halkan – súgva köszönöm)
Folyamatosan ír szerelemes verseket is. Egyik kötete, a Szulamit is erről szól.
A Szulamittal kapcsolatosan ezt a választ kaptam: „Ne haljon el, aki még lángolni képes.” Erről a verseskötetről a miskolci Irodalmi Rádió elnöke írt egy recenziót: „Habár tartalmilag nem az énekek-éneke, új köntösbe bújtatott sorait olvashatjuk. A címadáson túl számos bibliai motívumot valamint az énekek száma szintén mutatja a párhuzamot a két mű között. A szépséges költemények dantei, petrarcai szerelmi lírával is rokonságot mutatnak.” Én Dantetől tanultam a szonett írását.
Négy múzsám volt életemben. Az elsővel sosem beszéltem, csak a folyosón találkoztunk többször. A másodikkal csak gimnazistaként táncoltam, és amikor katona voltam Németországban, majd hadifogságba kerültem, jó volt rágondolni. Ő hozzá írtam a 24 szonettet, ami a Menedék című folyóiratban is megjelent Egy nőről álmodom címmel. A harmadik múzsám másnak lett a felesége és a Végtelen levélben egy szerelmi háromszögről írok, ahová a halál is bekúszik. Hiába, költő múzsa nélkül nem létezik. Így ma is van múzsám…
Mely témákról szeret írni leginkább?
A téma az utcán hever. Hogyan születik a vers? Bármiről írok verset: eseményről, személyekről, politikáról, közéletről, szerelemről, zenéről…
Kellemetlen ember vagyok, mert rettenetesen ragaszkodom az igazsághoz, és nem hagyom magam eltéríteni.
Az első regényem a Reggeli Londonban volt. Fiaim kint élnek Amerikában, és amikor először utaztunk hozzájuk, annak egy epizódját írtam meg ebben a regényben. Többszöri átszállással hajnalban Londonba érkeztünk. A szállóban pihentünk egyet, majd lementünk reggelizni. Nagyon sokan reggeliztek. Akkor még nem ismertük az étterem önkiszolgáló formáját. Míg a feleségemmel vártunk, hogy végre kiszolgáljanak, elmeséltem neki a II. világháború hadifogságát. Hogy is jött ez szóba? Az étteremben egy-egy ember hasonlított a hadifogolytáborban ismert sorstársakra. Sokan írtak már a hadifogságról, de humoros megközelítéssel még nem.
Ami a jövőt illeti, van-e készülőben újabb regény vagy verseskötet?
Jelenleg 250 vers van a nyomdában, de folyamatosan dolgozom új verseken. Chopin is nagy ihletet adott. Ami a regényt illeti, azt is jó volna elkezdeni.
A. K.
(Megjelent: Szabad Újság 2012 májusában)
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése