„Azt tehetem, amit a legjobban szeretek”

Beszélgetés Varga Miklós énekessel

Március 24-én Érsekújvárban egy felejthetetlen estnek lehettek részesei azok, akik részt vettek a Rockoperák sztárjai című zenés esten. A cím nem véletlen, hiszen Vadkerti Imre, Varga Miklós és Vikidál Gyula voltak az est főszereplői. Rockoperák, musicalek, saját dalok hangzottak el, és a közönség álló tapssal jutalmazta mindezeket. Ez alkalommal készült interjú Varga Miklóssal az egykori István a király főszereplőjével és az örökzöld Európa dal előadójával. 

Milyen gyakran vannak Felvidéken fellépései, koncertjei? 

– Hál’ Istennek elég gyakran. Érsekújvár és környékén ugyan most jártam először, de Dunaszerdahely környéke az, amelyet oda-vissza elég rendesen bejártam. Ide mindig egy kicsit hazajövök, mert itt igazi magyar emberekkel találkozhatom, akiknek fontos a magyarságuk. Otthon ezt egyre kevésbé tapasztalom. 

Gondolom, nem véletlenül viseli a történelmi Magyarország medált. 

– A történelmi Magyarország 1984 óta hordom. Akkor még megfedtek a kommunista rendszerben azért, hogy mit akarok ezzel az irredenta felütéssel jelképezni. Mindig elmondtam, hogy nincs ebben semmi irredenta. Egyetlen dolog, amire emlékeztetni akarom magunkat, hogy ne felejtsük el, hogy ezen a területen élnek magyarok, akiket a történelem vihara elsodort mellőlünk, de attól még magyarok maradtak, és ez a nemzet összetartozik. Azért is tartom nagyon fontosnak azt, hogy Magyarországnak végre olyan kormánya van, amely szintén felismerte ennek a fontosságát, és az állampolgársági törvény megváltoztatásával lehetőséget ad a nemzet újraegyesítésének. 

Mindig is énekes, színész szeretett volna lenni? 

– 1980-tól vagyok a profi pályán, de az túlzás, hogy mindig is énekes akartam volna lenni. Az biztos, hogy nagy inspirációt jelentett, amikor Vikidál Gyula barátomat a P.Mobil zenekar énekeseként láttam színpadon. Aztán egyszer csak én is a színpadon találtam magam. Az első időkben még csak amatőr zenekar tagjaként, aztán valahogy úgy alakult, hogy itt ragadtam. 

És bánja ezt a döntést?

– Nem. Semmiképp nem bánom, hiszen óriási ajándéknak tekintem a jóistentől, hogy azt tehetem, amit a legjobban szeretek, és ezzel keresem a kenyérre valót is. Ez, azt hiszem, kevés embernek adatik meg. 

Zene és játék – ez jellemzi a munkásságát. Ez a dal a decemberi legújabb Újra itthon című albumon található. Mit lehet tudni az új lemezről?

– A cím nem véletlen, hiszen Magyarországnak 2002 és 2010 között olyan kormánya volt, ami olyan politikát folytatott, ahol nem igazán éreztem magam otthon, az úgy nevezetett anyaországban. Ahol olyan miniszterelnök lehetett, aki saját nemzete ellen kampányolt az 2005. december 4-i népszavazása előtt. Nagyon rosszul éreztem magam. Ahogy már az előbb is említettem, hogy nemzeti elkötelezettségű kormányunk van, ahol újra azt érezheti minden magyar, hogy nekünk egyesülni kell, együtt lehetünk erősek. 

Milyen jövőbeli tervei vannak?

– Az új lemezt, amely a nemzettel kapcsolatos dalok szerepelnek, szeretném minél több helyre eljuttatni koncert formájában. Van egy zenekarom Varga Miklós és a Band, akikkel koncertezünk. 

Ezenkívül az életem 1983 óta meghatározza az a kettőség, amely a hagyományos rockszínpadon kívül a rockszínház kapuit is megnyitotta számomra. Játszom zenész színházakban is Anna Karenina musicalben játszom Levint. A komáromi Magyarock Dalszínházzal múlt év nyarán mutattuk be a Fehérlaposok rockoperát. Úgy tűnik, hogy komoly érdeklődés van határon innen és túl a rockopera iránt, ami nagyon érzékeny témát érint. Nyáron Freddie Mercury életéről szóló darabban szerepelek majd ismét, amelyet három évvel ezelőtt mutattunk be először. És kitudja, mit hoz még a jövő. Hál’ Istennek, azon kevés előadók közé tartozom, aki elmondhatja magáról azt, hogy dolgozik. 

A Fehérlaposok rockoperában Ön játssza a falu papját. Mennyire tudta átélni a hontalanságot és a kitaszítottságot? 

– Maga a témaválasztás nagyon megérintett. El tudom képzelni azt, hogy milyen lehetett azoknak a családoknak, akiket a történelem vihara a nagyhatalmak döntése folytán egyszer csak egy másik ország polgára lesz. Éli az életét és egyszer csak azt mondják neki, hogy innentől kezdve nem magyar, hanem szlovák. A Csehszlovák állam elvárja tőle az azonosulást, a tiszteletet és azt, hogy minden szempontból lojális legyen az országgal. Óriási negatív katarzis lehetett ezeknek az embereknek, családoknak. Arról nem is beszélve, hogy milyen tisztességtelen és aljas módon telepítették ki őket, és olyan igazságtalan és méltatlan bármiféle emberiességgel kapcsolatosan a Beneš-dekrétum, ami a mai napig él. Ez Európa szégyene. Ilyen szempontból könnyű volt azonosulni, mert az ember beleképzeli magát egy ilyen szituációba. Nagyon sok rockoperában és musicalben játszottam már, ez azon kevés darabok közé tartozik, ahol a darab bizonyos pontjain én is elérzékenyülök. 

A Fehélaposokban papot játszik. Mennyire áll közel Önhöz a vallás?

– Keresztény vallású ember vagyok. Vallásos ember, de nem a klasszikus értelemben. Nem vagyok egy templomban járó. Úgy gondolkodom a vallásról, hogy külső segítség nélkül élem meg Istennel való kapcsolatomat. Mások ezt másként művelik, én úgy érzem, hogy Istennel való kapcsolatom nagyon belső és mély érzelmi töltéssel bír. Ebből a szempontból nyilván el tudtam játszani ezt a szerepet. Egyházi személyt játszom, de ebben nem találok semmi kivetnivalót. 

A.K.

Fotók: Czéh Lonka, saját archív, net.

Bónusz kép: Varga Miklóssal és Vadkerti Imrével
 az előadás után :)