Az álmok arra vannak, hogy megvalósítsuk őket!

Beszélgetés Kovács Tamással, a Majer István emléktúráról

Kovács Tamás a tettek mezejére lépett és megvalósította egy régi álmát, ugyanis három hónap alatt 6 700 km-t kerékpározott Európában. Úti célja Róma volt, de ahogy ő is hangoztatta úti cél maga az út volt. Elindulásakor egyedül vágott neki a nagyvilágnak, majd útja második felében két erdélyi fiatallal – Keresszegi Petrás Előddel és Benedek Lehel Csabáva – közösen pedáloztak. Augusztus 14-én – a tervezett érkezés napján, amely egybeesik Majer István születésnapjával – a család, barátok és ismerősök kíséretében tehette meg az utolsó kilométereket szülőfalujába, Kürtre, ahol ünnepélyes fogadtatásban volt része. Élményeiről, szép és nehezebb pillanatokról beszélgettem vele. 

Milyen érzésekkel tértél haza?

– Két érzés kavarog bennem. Az egyik az, mintha tegnap indultam volna el, semmi nem változott. A másik az, hogy három hónapos útról jöttem haza és mennyi minden változott bennem. Jó itthon lenni. 

Az út nagy részét egyedül töltötted, mennyire volt ez számodra megpróbáltatás?

Valahol Európában...

– Nem éreztem magam egyedül, mert mindvégig civilizált környezetben voltam. Emberekkel találkoztam, beszélgettünk, volt, hogy pár órára csatlakoztam valakihez vagy fordítva. Ha volt egy nehezebb emelkedő, akkor eszembe jutottak az otthoniak és máris erőre kaptam. Az egyedüllét előnye az volt, hogy el tudtam mélyedni gondolataimban, tervezgettem a jövőmet, és ezáltal átalakultak bennem bizonyos dolgok.

Volt olyan pillanat, amikor azt mondtad magadnak, hogy feladod, nem akarod folytatni utadat? 

– Csak egy ilyen nehéz pillanat volt, de akkor sem az, hogy visszafordulok, hanem egyszerűen betelt a pohár. Nagyon meleg volt, nyűgös voltam, fájt a hasam és Róma előtt nem találtam a Rómába vezető utat. Pedig minden út Rómába vezet! Ami igaz is, csak azok autópályák. A térkép szerint jó úton voltam, de a valóságban autópálya volt. Ekkor már „elpattant a húr”, leszálltam a bicikliről és mondtam magamnak: „Tomi nyugi, feleslegesen idegeskedsz, mert azzal nem segítesz magadon!” Megnyugodtam és a helyes utat is gyorsan megtaláltam.

Az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket! Halvány gondolat sem volt bennem, hogy visszaforduljak. Erdélyi kerékpáros barátaimtól megtanultam, hogy soha nincs visszaút, mindig csak előre! 

Majer Istvánt emlékét mennyire tudtad bemutatni, illetve népszerűsíteni a világban?

– Szállásadóimnak és minden érdeklődőnek beszámoltak, hogy mi a túrám célja. A reakciókból úgy láttam, hogy elismerték Majer István nagyságát és tanultak valami újat. 

Mennyire tudtad tartani az útitervet?

– Utam első felében mindez sikerült. Úgy terveztem, hogy Olaszországot körbetekerem, de ez megváltozott miután találkoztam Lehellel és Előddel, akik 15 hónapon keresztül Európa országait járták. Megegyeztünk abban, hogy mindannyiunkat érdekelne Európa keletibb része is: Albánia, Motenegro, Horvátország. Így ezen az úton jöttem haza a fiúk kíséretével. 

Az utolsó kilométerek család- és baráti kísérettel

Uticélod Olaszország és ebből is Róma volt. Beváltak az elvárásaid? 

– Az utam során megtanultam, hogy ne legyenek elvárásaim, mert akkor csalódhatok. Szerencsémre mindez fordítva történt. Rómában tíz napot töltöttem, ami fantasztikus volt. A fővárosban éltem úgy, mint turista, mint zarándok, mint római fiatal – ugyanis voltak római barátaim, akik bemutatták a nyüzsgő római életet. Nagyon sok helyen jártam, de még így is kevés időnek bizonyult. Úgy érzem olyan dolgokat tapasztaltam meg, amit egy egyszerű turista nem tud megtapasztalni. 

Utad során bizonyára sok kalandban volt részed…

Az örömteli ünneplés
(Fotók: Menti Photography, Kovács Tamás)

– Voltak nehéz pillanatok, hétszer nagyon eláztam, de nagyon sok szépet kaptam. Rómában ingyen laktam tíz napig a Szent István Zarándokházban, amit egy ismeretlen jóakaróm kifizetett. De nem értem, hogy miért? Volt olyan, hogy főztem egy srácnak ebédet, aminek megörült, majd megköszönte és továbbment. Még aznap este egy másik embertől kaptam egy pizzát. Tégy valakivel jót, és veled is történik jó dolog. 

Az angyalok működnek, mert voltak nehéz időszakok, de mindig jóra fordultak a dolgok. Elindulásom előtt azt mondtam, hogy csak pozitívan állok hozzá a dolgokhoz. Hiszek abban, hogy ha valami nagyon akarok, akkor azt el fogom érni. És ezt már többször tapasztaltam. Úgy gondolom, hogy az álmok arra vannak, hogy megvalósítsuk őket! 

A.K.

(Megjelent: Szabad Újság  2011. augusztus 17-én)

Bónuszkép a lelkes csapatról