November 24-én szombaton magyar nyelvű ünnepi szentmisére került sor a nagyszombati Keresztelő Szent János Katedrálisban. Az ünnepi szertartáson, amelyet a visegrádi Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa szervezett, a Vezekényi csata 360. évfordulójáról emlékeztek meg.
 |
| Lovag Vermes István törzse köszönti a többi a csapatot. |
1652. augusztus 25-én a királyi hadak a Vezekényi csatában csaptak össze a törökökkel. A küzdelemben a törökök háromszoros túlerőben voltak az érsekújvári főkapitány, Forgách Ádám által vezetett 1200 fős magyar sereggel szemben. A győzelem a magyarok pártján állt. A csatáról részletes leírással Esterházy Pál naplója szolgál, aki ugyan nem volt ott a helyszínen, de közvetlen értesülései nyomán a csata legrészletesebb leírását alkotta meg. A törökök 500-800 fős veszteséggel, míg a magyarok 48 katonát vesztettek el a csatában. Az Esterházy-családból négy fiú veszett oda a csatában közöttük a néhai nádor, Esterházy Miklós legidősebb fia, az ígéretes tehetségű, 26 éves Esterházy László valamint a 35 éves Esterházy Ferenc, és a két testvér, a 27 éves Esterházy Tamás és a 24 éves Gáspár.
 |
| A Vermes törzs, a Szent László Völgye Lovas Klub Egyesület és az Esterházy huszárezred |
A csatában elesett Esterházyakat nagy pompával 1652. november 26-án temették el nagyszombati jezsuita templomban. A török elleni harcban egyetlen főúri család sem hozott ekkora áldozatot. A három hónappal a csata után lezajlott fényes temetésre Nagyszombatba gyűlt a magyar főnemesség színe-java. „Vörös posztóval földig béborított” társzekereken érkeztek a koporsók, amelyet Esterházy Pál naplója szerint mintegy ötezer lovas vitéz kísért. Őket fáklyás siratók követték, panaszos hangon énekelve. Nádor Esterházy Miklós nem gondolta volna, hogy az általa épített jezsuita templom kriptájának első lakója a saját fia lesz. A felravatalozott koporsóknál a csanádi püspök latin, a pécsi püspök magyar nyelven magasztalta az Esterházy fiúk hősies önfeláldozását, majd a gyászzene búgó hangja mellett, sorra a családi kriptába eresztették a négy ónkoporsót.
 |
| Cseke László kancellár ünnepi beszéde közben, szlovák nyelvre fordította Csámpai Ottó nagyprior. |
Most szombaton, ha nem is több ezren, de méltó, felemelő megemlékezésen és ünnepségen vehettek részt a hívők. A szentmise előtt megkoszorúzták I. Nagy Lajos király emléktábláját a posta épületének falán, majd a Szent György Lovagrend Katonai Hagyományőrzők ünnepi dobpörgése mellett vonultak be katedrálisba a hagyományőrző csapatok történelmi zászlóikkal. Az ünnepi szentmisét Kiss Róbert főtisztelendő, a Nagyszombati Főegyházmegye magyar hívekért felelős püspöki helynöke és lovag György Ferenc ipolybalogi plébános celebrálta. Mons. Orosch János püspök igyekezete ellenére nem tudott jelen lenni a szentmisét, de gondolatait tolmácsolták. A szentmise keretében megemlékeztek a csatában elesett négy Esterházyról. A szertartás után lovag Cseke László, a visegrádi Szent György Lovagrend kancellárja ünnepi beszédében kitért a történelmi tényekre és arra, hogy a mai kor emberének fontos az emlékezés az elődök tetteire. Ezt követően lovag Csámpai Ottó felvidéki nagypriorral elhelyezték s kegyelet koszorúit a kripta bejáratánál. Ugyanígy tett Nagy László a Pozsonyi Magyar Nagykövetség tanácsosa és Kvarda Jószef a Nagyszombati Kerületi Önkormányzat alelnöke is.
Ezt követően Kickinger Zoltán a kismartoni (Eisenstadt) Esterházy huszárezred vezetője szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kiemelte, hogy a mai kor „sztárjai” fel sem érhetnek az ősökhöz. „A négy Esterházy hősies cselekedete és halála példaképül kell szolgáljon mindannyiunknak” – fogalmazta meg Kickinger Zoltán.
Az ünnepséget Kátai Zoltán énekmondó zárta a XVI. és XVII. századi imádságos énekekeivel, majd a hívek a Magyar Himnusszal pecsételték meg az ünnepélyt.
Fontos az elődeinkre való emlékezés, hiszen, aki nem ismeri az múltat, annak egyaránt bizonytalan a jelene és a jövője.
Ando Krisztina
Képek: a szerző
(Megjelent: Szabad Újság 2012 novemberében)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése