Nagy szeretettel fogadott Anikó néni. Az üdvözlés után ügyesen előkerült a vendégkönyv, amelyben már négyszáz aláírás található – mindnyájan Szabó László gyűjteményét tekintették meg. Róla beszélgettünk, felidéztük munkásságát.
Az érsekújvári születésű, majd Budapesten tevékenykedő rajztanár, képzőművész mindkét városához lokálpatrióta volt. Gyermekkora óta a művészet felé vonzódott. Ezt bizonyítják a gyerekkori rajzai, írásai tussal, akvarellel, anatómiai ábrázolása – mindezt megcsodálhattam. Bizony a mai gyerekek közel sem tudnak olyan szépen írni, rajzolni. Ritka a kivétel! Emellett a zenében is remekelt. A gimnázium egykori tanára Schleicher úr a gimnázium zenei büszkeségének nevezte cikkében. Ő mégis a rajztanári hivatás mellett döntött. A zenei ágat unokaöccse, Szabó Imre orgonaművész vitte tovább.
Egy-kettőre előkerülnek a vaskos albumok is. „A gyűjtéséért és munkájáért kapta a Pro Urbe díjat 2005-ben” – kezdte a történetet Laci bácsi húga, majd folytatta – „mindezt saját örömére készítette. Mindig azt mondta, hogy »azért csinálom, hogy legyen emlék utánam, hogy a fiatalok lássák milyen volt a város régen«.” Nyugdíjas korában is nyughatatlan volt. Mindig ragasztott, rendezgette dolgait, cikkeket írt a múltról – sosem unatkozott.
Amint belelapoztunk az egyik albumba rögtön láttam, hogy többek között miért keresik fel oly sokan Anikó nénit. A kedves hölgy tovább élteti testvére hagyatékát. A hat vaskos album némelyike az 5 kg-ot is eléri. Elég csak kinyitni és feltárul a történelem: Érsekújvárról, a vár történetéről, az iskolákról – ebből főleg a gimnáziumról, de nem maradhattak ki a város templomai, temetői, keresztjei sem. Külön album foglalkozik a neves újváriakkal. Mintegy ötezer fénykép, rajz, képeslap, cikk – élete gyűjteménye. „Szinte gyerekkorától gyűjtötte a városi lapokat, dokumentumokat és képeslapokat. Édesapánk, Szabó Vazul emlékeit, illetve Iván bátyja gyűjtéseit is belefűzte. Emellett szenvedélyesen fotózott. Nem csak a családi eseményeket, hanem számos híres ember megtalálható a fotóalbumaiban, mint Erzsébet királyné budapesti látogatása. Nem is értettem, hogyan tudott olyan közel kerülni a királyi párhoz. Emellett nagyon precíz volt, mindent pontosan vezetett, jelölt” – mesélte vidáman Anikó néni. A 32 fotóalbumban benne van az élete.
Aktív éveit Budapesten töltötte, a Rákóczi Gimnáziumban tanított. „Közkedvelt volt a diákok körében. Tanítványai közül többen híres emberekké váltak, mint pl.: Katona Tamás politikus, Mécs Károly színművész, Halzl József villanymérnök, a Rákóczi Szövetség elnöke, Görgei Gábor író, volt miniszter, Fay András dalszerző, Szabó Iván pénzügyminiszter, Czeizel Endre orvos-genetikus” – sorolta a húga.
Már nyugdíjas éveiben, 2000-ben költözött vissza Érsekújvárba húgához, aki gondoskodott róla élete végéig. „Úgy tud hiányozni. Szép kort élt meg, szépen is ment el. Nem szenvedett. Lassacskán elfogyott az élet gyertyája” – emlékezett vissza Anikó néni.
Holbay László így írta meg távozását: „Eltávozott egy újvári... ahogy mi is eltávozunk... szép csendben, szerényen. Egy városlakó, nemes lélek (s vele együtt egy szelet történelem)…”
„annyira jó szíve volt” – folytatta a beszélgetést testvére – „amikor már nem tudott kimenni a városba, hogy virágot vegyen születésnapomra vagy névnapomra, akkor rajzolt nekem.” Előkerültek a csodaszép akvarell rajzok, amely csokor virágot, vagy épp karácsonyfát ábrázolt, amely alatt sok-sok ajándék lapult. „Mindig akkor készítette, amikor nem voltam otthon. Annyi szeretetet kaptam tőle, hogy azt nem lehet elfelejteni” – mesélte szeretettel a húga.
Tehetségét az is bizonyítja, hogy Budapesten, Rómában, Érsekújvárban is voltak kiállításai. A legutolsó 2006-ban a városi könyvtárban készült „90 év távlatából” címmel.
Egy külön albumban családi rajzok, grafikák akvarellek találhatók. Nagyapja 1897-es műszaki rajzaitól kezdve édesanyja, saját, és testvére, Anikó néni és lánya Éva rajzai is megtalálhatók. A tehetség gyökerei messze vezetnek, de tovább is öröklődnek. Laci bácsinak ugyan nem volt saját családja, de unokahúga, Matusák Éva rajztehetségét továbbviszi és a zománcművészetben bontakozik ki. Munkája a pozsonyi Nemzeti Galériában is megtalálható. A következő generációban is érezhető a gének hatása. Éva lánya, Krisztina a latin táncokban elérte a legmagasabb kategóriát. Ezen kívül a családban a képzőművészet számos formáját tehetségesen viszik tovább. Hiába a vér nem válik vízzé…
Életrajz:
Szabó László 1916. december 20-án született Érsekújvárban, a gimnáziumot szülővárosában végezte el. Egyetemi tanulmányait a Prágai Károly Egyetem rajzszakán kezdte, és Budapesten fejezte be 1941-ben. 1942-ben a Római Magyar Akadémián olasz diplomát szerzett.
1945 után Budapesten élt és a Rákóczi Gimnázium rajztanára volt. Tagja volt a Ráday Mihály Városvédő Egyesületnek (Az „Unokáink sem fogják látni” c. műsor vezetője) és munkatársa volt még a város régi emlékeinek felkutatásában.
2000-ben költözött vissza Érsekújvárba.
2005-ben megkapta a Pro Urbe díjat.
2006-ban a Budapesti Képzőművészeti Egyetemen vasdiplomát kapott.
2010. május 22-én csendben távozott az élők sorából.
Ando Krisztina
Képek: archív
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése