A mai nap az utolsó évközi vasárnap. András napján befejeződik az egyházi év. Egy hét múlva már advent Hiába az idő nem áll meg… Bizony már csak cirka egy hónap és itt vannak az ünnepek.
Így karácsony közeledtével, többünknek eszébe jut az adakozás, a rászorulókon való segítés, ami szép és nemes dolog. Viszont azt is tudatosítanunk kell, hogy nem csak karácsonykor vannak szegények, rászorulók, betegek, hajléktalanok és árvák, hanem egész évben ott vannak a szemünk előtt, csak meg kell látnunk őket. Gyakrabban kellene, hogy felszínre törjön belőlünk az együttérzés, hogy a szürke hétköznapokban is megmutassuk, tudunk emberségesek és együtt érzők lenni.
Az volna az igazi, ahogy egy tanmese is szól, ha a szegény embernek nem halat adnánk, amivel csak egyszer tud jól lakni, hanem megtanítanánk halászni. Ezáltal mindig volna mit ennie. Ha az állam olyan intézkedéseket tenne, amivel a szegény rászoruló családoknak, hajléktalanoknak és mindazoknak, akik a társadalom peremére sodródtak, újra lehetőséget kapnának az érvényesülésre, újra a társadalom részeseinek éreznék magukat. Vannak ilyen kezdeményezések különböző civil szerveztek formájában, és jól is működnek, de ők nem vállalhatják fel az állam szerepét, így kevesek ahhoz, hogy az egész országban megoldódjon ez az egyre nagyobb probléma.
Ha egy megszánt hajléktalannak adunk némi aprót, hogy ételre költse, és mégis azt látjuk, hogy a közeli kocsmába indul vele, ne ítélkezzünk! Gondoljunk bele abba, hogy mi minden történhetett az életben vele, hogy erre a sorsra jutott, és milyen örömet talál az életben? Ki szereti őt, és kit szerethet viszont? Ezek után nem csoda, ha inkább alkoholra és cigarettára költi apróját. Számára mindezek alkalmi boldogságforrások. Ne ítélkezzünk, hogy mi se ítéltessünk meg, inkább segítsünk! Karácsony közeledik…
Ando Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése