Margóra #06

Munka közben. Tóth Attilával, a Pokolgép énekesével
beszélgettem.

„Ez több mint újságírás!” 

Többen megkérdezték már tőlem, hogy melyik interjúalanyom volt a legemlékezetesebb, illetve készítettem-e beszélgetést valamelyik sztárral? A kérdés első részére nehéz válaszolni. Ki volt a legérdekesebb ember, vagy legemlékezetesebb beszélgetés? Úgy gondolom, nem lehet sorsokat, életutakat, történeteket pontozással sorrendben rakni.

Mindegyik nagyon érdekes volt és az adott pillanatban számomra a legfontosabb. Mindegy, hogy egy kalandos életútról, egy kisiskola helyzetéről, egy zenekar sikereiről vagy épp a környezetvédelemről, illetve a gyermekotthon mindennapjairól szól a beszélgetés, számomra ott akkor az a legfontosabb. Szeretek maradéktalanul ráhangolódni a témára, és teljes mértékben a riportalanyra és annak mondanivalójára. Sokszor megható, kedves vagy épp szomorú és nem mindennapi történetek kerekednek ki ezekből a beszélgetésekből. 

Persze nem tagadhatom, azért vannak egy fokkal emlékezetesebb interjúk is számomra, de ezek olyan emberekkel készültek, akiket már előtte valamilyen szinten ismertem és arra vágytam, hogy készíthessek velük interjút. 

Rudán Joeval, a Pokolgép egykori frontemberével.

Aki ismer, az tudja rólam, hogy az életemben fontos szerepet játszik a zene. Egyszerűen nem tudnék nélküle élni (most, írás közben is zenét hallgatok). Sokszor ez segít ráhangolódni az írásra. Mindig nagy örömmel tölt el, amikor kedvenc előadómmal, zenekarommal készíthetek beszélgetést. Így a kérdés másik felére – készítettem-e beszélgetést valamelyik sztárral – a válasz igen. Az első nagy újságírói élményem 2005. november 19-én történt, amikor az érsekújvári motorosklubban fellépet a kedvenc zenekarom, a Pokolgép. A végigbulizott koncert után a zenekar akkori frontemberével, Rudán Joeval készítettem interjút. Már ez nagyon öröm volt számomra! Ezt már csak azzal lehetett tetézni, hogy a Vasárnap hetilap 2006. január 20-i számában a beszélgetés egyoldalas formátumban jelent meg. Életem első nagy interjúja országos lapban! Nagy élmény volt, hiszen akkor még csak tanultam ezt a szakmát! 

Rúzsa Magdival az interjú után. 

Míg nem lettem igazi újságíró – azaz állandó munkatárs egy újságnál – addig is küldözgettem tudósításokat, interjúkat a Vasárnapba és a Szabad Újságba egyaránt. Nagy öröm volt Varga Miklóssal vagy épp Rúzsa Magdival beszélgetni. Szép emlékek!

Három éve rendszeresen írok, jövök-megyek, és ha lehet, akkor a zenei témákat sem hagyom ki. A kedvenc zenekarok közül szinte mindegyiket már „elcsíptem” egy-két szóra. Bár van még a tarsolyban, de ami késik, az nem múlik! 

Havasi Balázzsal

Ha most visszatekintek az előző évre, akkor két név jut eszembe. Az egyik Havasi Balázs. A zongoravirtuózzal előre leegyeztettem, amire azonnal igent mondott, de csak háromkérdéses villáminterjút ígért a koncert előtt. Végül a szavakkal leírhatatlan előadása után hosszabb beszélgetés lett, amire érdemes volt várni. Ráadásul a barátnőm személyében remek fotósom is volt! Teljes siker, boldogság! :)

Az újságírói példaképem Vujity Tvrtko. 

A másik személy Vujity Tvrtko riporter, tv-s újságíró nagy példakép számomra. Amit és ahogyan tesz a munkájában, az egyszerűen profizmus. Pontosan egy éve, hogy Érsekújvárban tartott előadást. A dedikálást követően leültünk beszélgetni. Illedelmes volt, készséges, minden kérdésre válaszolt, de láttam rajta, hogy sietős a dolga. Teljesen érthető, hiszen egész nap távol volt családjától és a Pécsre való hazautazás is időbe telik. Az interjú végén megkérdtem, hogy dedikálja két könyvét. A végén nem tudtam megállni, és elmondtam neki, hogy ez így számomra nagyon szép születésnapi ajándék. Valóban így éreztem, és ma is annak tartom! Rám nézett, egy pillanatra megfogta a kezem és elmosolyodott. Bár nem ismert engem, hiszen egy vagyok a sok újságíró közül, de abban a tekintetben minden benne volt: emberség, kedvesség, baráti szeretet. És akkor, abban pillanatban teljesen mértékben megélte a jelent. Szép ajándék volt ez! Köszönöm!

Utólagosan, az előadás után vásárolt könyvéből (Angyali történetek a pokolból) tudtam meg, hogy Tvrtko egyik kisfiának is november 18-án van a születésnapja. Teljesen érthető, hogy miért vágyott már haza!

Jó érzés visszagondolni ezekre a beszélgetésekre, élményekre, és bízom benne, hogy még nagyon sok hasonlóban lesz részem. Ezért is szeretem az újságírást, ami több mint munka. Egyszerűen hobbi és életérzés egyben!

Ando Krisztina

Fotók: a szerzőtől