![]() |
Munka közben. Tóth Attilával, a Pokolgép énekesével beszélgettem. |
„Ez több mint újságírás!”
Többen megkérdezték már tőlem, hogy melyik interjúalanyom volt a legemlékezetesebb, illetve készítettem-e beszélgetést valamelyik sztárral? A kérdés első részére nehéz válaszolni. Ki volt a legérdekesebb ember, vagy legemlékezetesebb beszélgetés? Úgy gondolom, nem lehet sorsokat, életutakat, történeteket pontozással sorrendben rakni.
Mindegyik nagyon érdekes volt és az adott pillanatban számomra a legfontosabb. Mindegy, hogy egy kalandos életútról, egy kisiskola helyzetéről, egy zenekar sikereiről vagy épp a környezetvédelemről, illetve a gyermekotthon mindennapjairól szól a beszélgetés, számomra ott akkor az a legfontosabb. Szeretek maradéktalanul ráhangolódni a témára, és teljes mértékben a riportalanyra és annak mondanivalójára. Sokszor megható, kedves vagy épp szomorú és nem mindennapi történetek kerekednek ki ezekből a beszélgetésekből.
Persze nem tagadhatom, azért vannak egy fokkal emlékezetesebb interjúk is számomra, de ezek olyan emberekkel készültek, akiket már előtte valamilyen szinten ismertem és arra vágytam, hogy készíthessek velük interjút.
![]() |
Rudán Joeval, a Pokolgép egykori frontemberével. |
Aki ismer, az tudja rólam, hogy az életemben fontos szerepet játszik a zene. Egyszerűen nem tudnék nélküle élni (most, írás közben is zenét hallgatok). Sokszor ez segít ráhangolódni az írásra. Mindig nagy örömmel tölt el, amikor kedvenc előadómmal, zenekarommal készíthetek beszélgetést. Így a kérdés másik felére – készítettem-e beszélgetést valamelyik sztárral – a válasz igen. Az első nagy újságírói élményem 2005. november 19-én történt, amikor az érsekújvári motorosklubban fellépet a kedvenc zenekarom, a Pokolgép. A végigbulizott koncert után a zenekar akkori frontemberével, Rudán Joeval készítettem interjút. Már ez nagyon öröm volt számomra! Ezt már csak azzal lehetett tetézni, hogy a Vasárnap hetilap 2006. január 20-i számában a beszélgetés egyoldalas formátumban jelent meg. Életem első nagy interjúja országos lapban! Nagy élmény volt, hiszen akkor még csak tanultam ezt a szakmát!
![]() |
Rúzsa Magdival az interjú után. |
Míg nem lettem igazi újságíró – azaz állandó munkatárs egy újságnál – addig is küldözgettem tudósításokat, interjúkat a Vasárnapba és a Szabad Újságba egyaránt. Nagy öröm volt Varga Miklóssal vagy épp Rúzsa Magdival beszélgetni. Szép emlékek!
Három éve rendszeresen írok, jövök-megyek, és ha lehet, akkor a zenei témákat sem hagyom ki. A kedvenc zenekarok közül szinte mindegyiket már „elcsíptem” egy-két szóra. Bár van még a tarsolyban, de ami késik, az nem múlik!
![]() |
Havasi Balázzsal |
Ha most visszatekintek az előző évre, akkor két név jut eszembe. Az egyik Havasi Balázs. A zongoravirtuózzal előre leegyeztettem, amire azonnal igent mondott, de csak háromkérdéses villáminterjút ígért a koncert előtt. Végül a szavakkal leírhatatlan előadása után hosszabb beszélgetés lett, amire érdemes volt várni. Ráadásul a barátnőm személyében remek fotósom is volt! Teljes siker, boldogság! :)
![]() |
Az újságírói példaképem Vujity Tvrtko. |
A másik személy Vujity Tvrtko riporter, tv-s újságíró nagy példakép számomra. Amit és ahogyan tesz a munkájában, az egyszerűen profizmus. Pontosan egy éve, hogy Érsekújvárban tartott előadást. A dedikálást követően leültünk beszélgetni. Illedelmes volt, készséges, minden kérdésre válaszolt, de láttam rajta, hogy sietős a dolga. Teljesen érthető, hiszen egész nap távol volt családjától és a Pécsre való hazautazás is időbe telik. Az interjú végén megkérdtem, hogy dedikálja két könyvét. A végén nem tudtam megállni, és elmondtam neki, hogy ez így számomra nagyon szép születésnapi ajándék. Valóban így éreztem, és ma is annak tartom! Rám nézett, egy pillanatra megfogta a kezem és elmosolyodott. Bár nem ismert engem, hiszen egy vagyok a sok újságíró közül, de abban a tekintetben minden benne volt: emberség, kedvesség, baráti szeretet. És akkor, abban pillanatban teljesen mértékben megélte a jelent. Szép ajándék volt ez! Köszönöm!
Utólagosan, az előadás után vásárolt könyvéből (Angyali történetek a pokolból) tudtam meg, hogy Tvrtko egyik kisfiának is november 18-án van a születésnapja. Teljesen érthető, hogy miért vágyott már haza!
Jó érzés visszagondolni ezekre a beszélgetésekre, élményekre, és bízom benne, hogy még nagyon sok hasonlóban lesz részem. Ezért is szeretem az újságírást, ami több mint munka. Egyszerűen hobbi és életérzés egyben!
Ando Krisztina
Fotók: a szerzőtől
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése