Oldalak

2012. augusztus 3., péntek

A hűség keresztútja

Július 22 – 27 között elsőként rendezték meg Alsóbodokon az Esterházy János Fafaragó Tábort. A zoboralji fafaragás célja, hogy megörökítse Esterházy János szenvedéseiből álló keresztútját. Ahhoz, hogy a 12 fafaragó hűen örökítse meg az egyes stációk eseményeit Molnár Imre Esterházy kutató tartott előadást.

Az előadás előtt Csámpai Ottó egyetemi tanár röviden beszámolt arról, hogy már 1990-ben megalapították első Esterházy János Felvidéki Egyesületet és Esterházy Napokat tartottak Pozsonyban. Batta György író, megosztotta a közönséggel, hogy a szeptemberi keresztút avatása után a következő év márciusában Esterházy János szobrot kap Budapesten, amely a gulágra elhurcolt magyarok emlékművének központi eleme lesz a Kongresszusi Központ környékén.

„Esterházy olyan politikus volt, akinek a pártzászlóján »Istennel a magyar jövőért« felirat állt. Azért lépett a politikai pályára, hogy győzelemre vigye a magyarságot” – mutatott rá Molnár Imre történész. A mártír politikus legnagyobb bűne a szlovákok szerint – amikor 1938-ban Felvidék egy részét visszacsatolták Magyarországhoz –, Kassán nyilvánosan kérte Horty Miklóstól a délen rekedt szlovákok jogait.


Mélyen istenhívő, emberséges és megbocsátó volt a halála napjáig. Ezt többen is tanúsították, a gulágot és a börtönt túlélők egyaránt. A történész szerint Esterházyt legalább háromszor kísértette meg a sors, ugyanúgy, mint Jézust. Az elsőként 1938-ban, a visszacsatoláskor nem választotta a felkínált magyar parlamenti posztot, hanem marad szülőföldjén a sorstársaival. A másodjára sem választotta a könnyebb utat, és nem menekült külföldre, amikor elítélték Csehszlovákia gyalázásért. A harmadik megkísértés a börtön kórházában volt, amikor is lehetősége nyílt arra, hogy megszökjön, de ő nem az életet választotta. Ezt a fajta vezeklést tudatosan vállalta fel, hiszen hűsége a sírig kitartott a szülőföldjéért, a felvidéki magyarságért.

Molnár Imre szerint az egykori felvidéki politikus mai üzenete az, hogy mutassuk meg a kortársaknak és a jövő nemzetnek is, hogy befogadtuk Esterházy János szellemiségét.

Az előadás után Licsko Bálint pogrányi esperes megáldotta a fafaragókat, amelyek között felvidéki, magyarországi és szlovén nemzetiségű művészek voltak. Buják Vince is az alkotók sorát gyarapítja, aki eddig a legtöbb, összesen 15 Esterházy János alkotást készített Kárpát-medence szerte. A keresztút ünnepélyes átadása és felszentelése szeptember 21-én lesz, amely várhatóan méltó emléket állít Zoboralja szülöttjének.

***

Az előadás után interjút adott lapunknak Molnár Imre a készülő keresztút előzményeiről és létrejöttéről.

Miként jött az ötlet, hogy Esterházy János életét kutassa?
Fiatal történészként a szlovákiai magyar népcsoport történelmét kezdtem kutatni és akkor bukkantam Esterházy János történetére, ami addig ismeretlen volt számomra. Még az egyetemen sem hallottam róla, vagy csak említést. Akkor döbbentem rá, hogy ez a csodálatos életmű teljesen ismeretlen az emberek többsége számára, és ekkor jött az elhatározás, hogy megmutassuk őt a felvidéki és a magyarországi magyarok számára is.

Előadásában azt mondta, hogy múlt évben jött a keresztút ötlete. Mikor fedezte fel a párhuzamot Esterházy János és Jézus élete között?
Megdöbbentő párhuzamosságokat fedeztem fel Jézus és Esterházy szenvedése között. Elsősorban az önként vállalás, a vezeklés, a szenvedéseinek a felajánlása… Ez a szenvedés nem hiábavaló, hanem valami módon értelmet tudunk vele nyerni. Úgy gondoltam, hogy mindez nem lehet Esterházy János saját nagyságának az érdeme, hanem e mögött a heroikus emberi teljesítmény mögött nagyon mély istenhitnek kell rejtőznie. Ennek a szolgálatába próbáltam állítani ezeket a stációkat. A börtönből kikerült egy kis imakönyv, amit megtaláltunk húga, Mária hagyatékában. Ez az imakönyv valószínűleg bent lehetett Esterházyval a börtönben, hiszen az ő holmija között találtuk meg. Benne szerepel egy keresztúti ájtatosság, amiben alá vannak húzva bizonyos mondatok, amik teljesen hasonlóak Esterházy lelkületével. Tehát valósnak tartom, hogy ő húzta alá ezeket a mondatokat, mint magára értelmezve azoknak a jelentősségét.

Miért pont Alsóbodokon valósul meg a nem mindennapi keresztút?
Egy évvel ezelőtt a közelben, Kálazon tartottam előadást, és Paulisz Boldizsár megmutatta nekem a Magyar Tanítási Nyelvű Magán-szakközépiskolát, amely fel szerette volna venni Esterházy János nevét, de ez ügyben nehézségekbe ütközött a hivatalos szervek részéről. Ekkor arra gondoltam, hogy másképp is meg lehet örökíteni Esterházy János lelkületét és arra jutottunk, hogy itt állíthatnák fel Esterházy keresztútját, ami életének egyik legfontosabb periódusa. Másrészt a szülők, a diákok és a látogatók találkoznak Esterházy szellemiségével, és lehetőségük lesz végigjárni a stációkat és elmélkedni – ezzel az iskola hírét is magukkal viszik, hogy van az országban egy ilyen hely, ahol ily módon őrzik a mártír politikus hagyatékát.

Szlovákia a mai napig háborús bűnösként kezeli Esterházyt. Ön szerint a mai szlovák politikusok miért félnek Esterházytól?
Ez valóban politikai kérdés lett. E mögött sok minden lappang. Nagyon remélem, hogy az előítéleteket, a gyűlöletet, az ellentétet legyőzi a szeretet és a közös szenvedés a szlovákokkal, hiszen közösen szenvedtük végig a szocializmus és az azt megelőzően az elnyomatás időszakát. Remélem egyszer ők is felismerik azt, hogy a szenvedéseink összekötnek minket és talán ideje lenne keresni azt, ami összeköt és nem azt, ami a történelmünkben elválaszt egymástól.

A.K.
(Megjelenés: Szabad Újság 2012 augusztusában)
Képek: saját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése