Advent időszakában Eperjes Károly színművész tartott előadást Pozsonyban az Esterházy Jánost Társulás és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete szervezésében. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésztől, aki a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Széchenyi István igaz életébe nyerhettünk bepillantást. A 2002-ben megjelent Hídember című életrajzi filmdrámát két és fél éves kutatás és felkészülés előzte meg. Ebből a tudásból kaphattunk ízelítőt. Az előadást követően a Széchenyi mellett beszélt a hitről, a családról, a karácsonyról.
Ön az előadásában Széchenyi Istvánról ezeket mondta: nem volt a legnagyobb magyar, hanem az újkor legnagyobb magyarja; nem volt őrült, hanem idegösszeroppanást kapott és nem lett öngyilkos. Miként tudja meggyőzni erről a többséget?
– Ha elfogadom az Istent kizáró szemléletet, akkor átlátom a lényeget. Ők azok, akik elfogadják ezt a három állítást. Ha a legnagyobb magyarról azt tartják, hogy őrült és öngyilkos, akkor milyen lehet a többi?! Ez egy öngyilkos, önpusztító nép? Emellé nem érdemes állni, úgyis kinyírja magát. Ezt én tagadom! Látszik az ördögi logika belesulykolása a nemzetbe, milyen károkat okoz. Sajnos mi állunk az öngyilkossági statisztika élén… Ajánlom mindannyiunknak, hogy térjünk vissza Isten népéhez, Mária népéhez, mert Mária nem hagyott magunkra!
Széchenyi szerepére készült a legtöbbet eddig pályafutása során. Mi volt rá az ok?
– Ez volt a legösszetettebb szerep. Soha nem játszottam ehhez fogható karaktert. Széchényi, aki mély emberi gyarlóságból küzdötte fel magát egy egész magas szellemi, lelki szintre – ilyen nagy szerepem még soha nem volt.
Mennyire befolyásolta Önt az a tudat, hogy egy magyar jeles személyiséget kellett eljátszania?
– Szerepet játszott ez is, de nem szakítottam el az egyetemes lététtől. Mert ő úgy volt magyar, ahogy helyesen kell magyarnak vagy szlováknak, orosznak és bármilyen más nemzetiségűnek lenni. Pontosan ismerte a helyes identitástudatot: Isten, család, haza, egység – ebben a sorrendben –, hogy eljussunk az örök életre. Egy ramaty családapából, családanyából, hogy legyen jó hazafi? Istentől elforduló apából, hogy legyen jó hazafi?
Ön mélyen megéli vallását, hitét. Azt is megtudtuk, hogy pár évvel ezelőtt történt Önnel egyfajta megvilágosodás. Hogy történt mindez?
– Tizennyolc évvel ezelőtt egy szellemi, lelki megtérés történt velem, de naponta szeretnék megtérni. Katolikusként erre lehetőségem is van a napi szentmise és szentáldozás formájában. Ott még nem tartok, hogy másodperces megtérő legyek, mert néha oda tudok szólni kollégának vagy a gyerekemnek – nem káromkodva, csak nem kellő szeretettel és türelemmel. Olyankor irány a paphoz gyónni. Az ördög, az egoizmus erősebb nálunk. Őt csak az Istennel együtt tudjuk legyőzni.
A megtérés egy hosszú folyamatnak a következménye volt, amire aztán rábólintottam. Színpadon történt velem egy nagy szellemi, lelki fordulat. Ezt követően pap nagybátyám requiem szentmiséjén Istentől kaptam egy sugallatot, különös kegyelmet és meghívott a napi megtérésre. Onnantól kezdve szentáldozó és szentmisére járó ember vagyok. Azelőtt is imádkoztam, de attól kezdve a bibliát is forgatom mindennap. Igyekszem, hogy ez a magaviseletemben is megmutatkozzon.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy prűd lennék, és nem vállalok negatív szerepeket. Mindig elvállalok negatív szerepet olyan műben, ami az igazságra irányul. Az ars poeticám József Attilától „az igazat mond, ne csak a valódit.” Krisztus meghal a kereszten, az a való világ, krimi. Ha Krisztus feltámad, akkor nem csak őt és Máriát kell eljátszani a passióba, hanem el kell játszani Mária Magdolnát, Júdást és Pilátust is. Az orvos is vág, attól még nem gyilkol, ha azért teszi, hogy eltávolítsa a rosszat. Ha viszont azért vág, hogy abortuszra vagy eutanáziára segítsen, akkor gyilkos.
Miként éli meg családjával az adventet és a karácsonyt?
A családban mindenkinek megvan a személyes fogadalma. Hetente egyszer eljárunk rorátékra, ahogy a munkám engedi. Többet böjtölünk, jobban odafigyelünk az imádságra, hiszen egész nagy ünnepre készülünk, amely nyitánya a következő nagy ünnepnek, a húsvétnak.
Szenteste estéjén megjön a Jézuska, előtte közösen megvacsorázunk, majd megajándékozzuk egymást és a Jézuska minket. A gyerekek az ajándékozás miatt egy kicsit előbbre vágyakoznak, de már ők is felnőttek, úgyhogy a szentestét várni azaz igazi. Az éjféli szentmise az egésznek a csúcspontja. Azt várjuk és az nagyon jó…
Ando Krisztina
Fotó: Dunajszky Éva
(Megjelent: Szabad Újság 2012 karácsonyán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése