Zoboralja a magyarság legészakibb végvára. A Nyitra környéki 16 településnek hét magyar alapiskolája és egy magán-szakközépiskolája van. Az alapiskolákban viszont nagyon kevés a gyermek. Az elmúlt évek beiratkozási statisztikái aggodalomra adnak okot.
A számok tükrében
A februári beiratkozások alapján a hét alapiskolára mindössze 12 kiselsős jut a következő iskolai évben. Ebből három teljes szervezettségű intézmény – a gímesi, a pogrányi és a nagycétényi – a többi kisiskola. A nagycétényi alapiskolába kilenc, a koloniba kettő és a nyitracsehibe egy gyermeket írattak be. A többi oktatási intézménybe, az alsóbodoki, a gímesi, a pogrányi és a zsérei alapiskolába, nem volt jelentkező.
Az elmúlt hat évben a 2012/13-as év volt egyedüli kiemelkedő év, amikor 24 gyermeket írattak be a magyar tanintézetekbe. A többi években mindig volt olyan iskola, ahova nem jutott magyar gyermek. A helyzetet az a tény is rontja, hogy múlt év decemberében a szlovák parlament elfogadta az új közoktatási törvényt, amely a kisiskolák leépítésére szolgál. A jogszabály 2015 szeptemberében lép hatályba.
„A 2006/2007-es iskolaévben a diáklétszám, 283 fő volt. Ebben a tanévben összesen 195 diák tanul Zoboralján. Az elmúlt nyolc évben 88 diákkal lett kevesebb – sorolta az adatokat Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke.
„Az alapvető probléma a zoboralji magyarság elhelyezkedése, hiszen szórványvidékről beszélünk. Az etnikai tömbterületen élő magyarsághoz képest mindez halmozott hátrányt jelent a magyarság megőrzése szempontjából. Ez az iskolaválasztásban is megmutatkozik” – magyarázta Zilizi Zoltán, a Nyitra és Vidéke Célalap elnöke.
A 2011-es népszámlálási adatok is azt mutatják, hogy az elmúlt tíz évben csökkent a magyarok száma Nyitra vidékén. Míg 2001-ben hét zoboralji település volt többségében magyar, mára csak hármat lehet említeni ezen a címen. A magyar lakosság az 50 %-ot csak Nagycétényben, Nyitragesztén és Alsóbodokon haladja meg. Ehhez képest Alsóbodokon már második éve nincs magyar elsős.
A szórvány magyarság és az alacsony születésszám mellett a legnagyobb problémát az asszimiláció jelenti.
Magyar vagy szlovák? Ez itt a kérdés…
„Zoboralja népművészetét a fiatalok igyekeznek fenntartani, átveszik az idősebbektől. Viszont sok esetben a különböző rendezvényeken annak voltunk tanúi, hogy a fellépések közötti szünetekben a csoporttagok már egymás között szlovákul beszélnek. Nem egy esetben a nagyszülők az unokáikkal nem az anyanyelvükön, hanem az állam nyelvén tudnak csak kommunikálni” – vázolta a helyzetet Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülői Szövetség elnöke és egyben Csemadok alelnöke, majd tovább folytatta – „Azt a gyermeket, akit húsz évvel ezelőtt szlovák iskolába írattak, gondolták, belőle több lesz. Sajnos többségében nem így lett. Nem tudtak többet elérni az életben, de a saját kárukon nem tanultak és gyerekeiket is szlovák iskolába íratják.”
Egy pogrányi édesanya szerint sok magyar szülő azért íratja szlovák iskolába gyermekét, nehogy elvesszen majd az életben. Attól tartanak, hogy csemetéjük nem fog érvényesülni, és kinevetik majd, ha a rosszul beszéli a szlovák nyelvet. A hosszú évek során kialakult politikai helyzettől is tartanak. Bevallotta neki sem volt egyszerű a döntés. „Én is elgondolkodtam azon, hogy szlovák iskolába járjon a gyermekünk, mert a férjem e mellett volt, ugyanis annak idején ő is államnyelven tanult” – kezdte történetét Denisza (35), akinek fia a pogrányi magyar iskola tanulója. Majd folytatta – „Anyósom viszont tanult egykori jónak vélt döntéséből. Magyar szülő lévén gyerekeit szlovák iskolába íratta. Arra kért, ezt a hibát soha ne kövessem el. Több mint húsz év elteltével most látja gyerekein, hogy hontalanok. Se ide, se oda nem tartoznak. Ha megkérdezik a férjemtől, hogy milyen nemzetiségű, akkor hol magyart, hol szlovákot felel. Nem tudja besorolni magát. Nincs identitása. A szlovák történelmet tanulta, de ő magyarnak is érzi magát. Ezért fontos az anyanyelven való tanulás.”
Paulisz Boldizsár, az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola alapítója szerint az emberek, ahol gyengébbnek látják a helyzetet, onnan elmenekülnek. Ha a szülő látja, hogy az ő gyermeke az egyetlen leendő elsős, inkább a szlovák iskola felé fordul. Azt tapasztalja, akkor is ugyanez a helyzet, ha csak 1-2 kiselsős lesz, illetve a bizonytalan jövő is nehezíti a jó döntést. A szülők hagyják magukat befolyásolni. Az alapító szerint Zoboralja már olyan kritikus stádiumban van, hogy az ott élők egyszerűen nem merik felvállalni a magyar oktatási intézményt.
A pogrányi iskola igazgatója is hasonlóan vélekedik a kialakult helyzetről. „Elavultnak mondhatjuk azt a nézetet, hogy a szlovák iskolában jobban megtanulják az államnyelvet. Ha megnézzük a szlovák monitor eredményeit, országos szinten Zoboralján a legjobbak” – véleményezte a tényeket Šonkoľ Zoltán igazgató, majd tovább folytatta – „A másik ok az osztálytárs kérdése. Egyetlen beíratott gyermek esetében nem hazudhatok a szülőnek, hogy a gyermekének biztos lesz osztálytársa. Viszont azt is mindig hozzáteszem, hogy összevont osztályaink vannak, így senki sem marad egyedül.”
Egy alsóbodoki édesanya is elmondta tapasztalatait. „A nagyobbik gyermekem óvodás. Ebben a közegben azt látom, hogy az anyukák egymás között még magyarul beszélnek, de nem egy szülő a gyerekéhez már csak szlovákul szól, meg se tanítja a magyar nyelvre. Itt Alsóbodokon csak két gyermek jár a magyar óvodába, pedig többen is lehetnének” – mondta Berni (30).
Az alsóbodoki édesanyának mindkét szomszédja magyar házaspár, akik magyarul beszélnek, mégis szlovák iskolába adták a gyereküket. Úgy látja, ahova a többség adta a gyermekét, ők is úgy cselekedtek. Nem gondolkodtak azon, hogy átadják a saját nyelvüket, kultúrájukat.
Mivel Berni nyitracsehiről származik, látja a különbségeket a két település között. „Nyitrachehin mindig is jobban megoszlott a magyar és a szlovák. Régen és ma is, aki magyarnak vallotta magát, gyermeke is magyar iskolába járt. Akadt azért kivétel is. Nem is gondolkodtam a szlovák óvodán, később majd az iskolán, mert láttam azt a folyamatot Nyitracsehin, aki magyarként mégis szlovák iskolába került, az a ma már nem beszél az anyanyelvén. Osztálytársak között szlovákul nyilvánult meg és a szülőknek is az államnyelven válaszolt. Itt Alsóbodkon még nem tudatosítják, hogy ez bekövezik. Azt hiszik, megfelelő, ha otthon magyarul és az iskolában szlovák nyelven szólnak a gyermekhez.
Néha már kirekesztettnek érzem magam, mert felvállalom a magyar óvodát és iskolát. Viszont az is kérdéses, mire a beiratkozásra kerül a sor, hol lesz, vagy egyáltalán lesz-e magyar iskola.”
A 2011-es népszámlálási statisztikák szerint Alsóbodokon a lakosság 58,84 %-a, míg Nyitracsehin 45,24 %-a vallotta magát magyarnak. Viszont az elmúlt tíz évben Alsóbodokon 10,61 %-os volt a fogyás, míg Nyitracsehin 8,47 %. Az iskolai beiratkozásokat tekintve az elmúl hat évben Nyitracsehin folyamatosan volt elsős diák, míg Alsóbodok csak két éve és hat évvel ezelőtt.
Az Alsóbodokon élő édesanya szerint Nyitracsehin azért erősebb a magyar tudat, mert van külön magyar és szlovák szentmise. Alsóbodokon viszont a szentmise kétnyelvű, és egyre több a szlovák rész, míg a szentmisét celebráló pap magyar ajkú. Úgy gondolja a nyitracsehi alapiskolában, amikor odajárt jobban átadták a magyarságot, odafigyeltek az identitástudatra, hogy érezzék diákok, hová tartoznak. Valószínűsíti, hogy mindez Alsóbodokon hiányzott.
Amikor az iskola kapui bezárnak
Mézes Rudolf az új közoktatási törvény hatását elemezte. „Messze megelőzve a 2015 szeptemberében hatályba lépő törvényt, a szülő már most elhordja a gyermekét a saját településéről egy másik iskolába. Még ha egy másik magyar tanintézményt választana, nem kifogásolnám. Ezzel gyermekét rákényszeríti arra, hogy másfél-két órával korábban ébredjen és ugyanennyivel később érjen haza. Nem lesz neki gyermekkora, és nem ismeri meg a faluközösségét” – vélekedett a Szlovákiai Magyar Szülői Szövetség elnöke, és tovább folytatta – „El kell gondolkodni azon, mi lesz akkor, ha megszűnik egy-egy településen az iskola. Mennyivel szegényebb lesz a falu. Ez az iskolaleépítési folyamat a falurombolás legveszélyesebb szakasza. Iskolarombolás egyenlő falurombolás. Mindez közel 500 települést érint Szlovákián, amelybe egyaránt beletartoznak a szlovák és a nemzetiségi iskolák. Bezárják az iskolát, megszűnik a kultúra és elköltöznek a fiatalok.”
Továbbá példaként felhozta Csehországot, ahol 2-3 diákkal is működnek osztályok a kisiskolákban. Nem szabad elengedik a faluból a kisiskolát, mert hosszútávon vissza fog ütni.
Paulisz Boldizsár szerint, ha a falvakban megszűnik az iskola, akkor nem csak a kultúra tűnik el, hanem a magyar hitoktatás és hitvallás is, amely nem az anyanyelven hangzik el. Oda jutnak majd, hogy nem csak a magyar kultúra, hanem a hit is odaveszik.
Van-e megoldás?
Zilizi Zoltán szerint vannak megoldási lehetőségek. Nem feltétlenül a gyermeklétszám a probléma, hanem a magyar családokban születő gyermekeket, az anyanyelvükön tanítassák. Ez lenne a természetes döntés.
Az őszi szórványkonferencián felmerült egy olyan lehetőség, hogy központi magyar iskolát kell létrehozni, ami közlekedési szempontból a legjobb helyen található majd.
Pék László szerint, ha a diákok létszáma növekedne, akkor két iskolát is elbírna a térség. Viszont a demográfiai mutatók szerint radikálisan nem változik a helyzet, így a jövőben csak egy iskola a reális. A központi iskolába való közlekedést iskolabuszok segíthetik.
A pogrányi iskola igazgatója is a közös iskolában látja a megoldást. Hangsúlyozta, hogy ennek az alternatívának is van hátulütője, mégpedig a kultúra hanyatlása azokban a falvakban, ahol megszűnik az iskola. Szerinte a fiatalok is olyan települést választanak lakhelyül, ahol van oktatás. „Ezért, amíg csak lehet, mindent megteszünk annak érdekében, hogy iskoláink megmaradjanak. Együttműködünk az önkormányzattal, különböző spórolási intézkedéseket hajtunk végre. Geográfiailag sem előnyös Zoboralja helyzete, hiszen az egyes magyar települések nincsenek olyan közel, így a közös iskolába való utaztatás sem olyan egyszerű. Ameddig lehet, harcolunk.”
Paulisz Boldizsár szerint a központi intézménynek mindenképpen vonzónak kell lenni a szülők számára: technikailag jól felszerelt, az oktatásban elismert tanárokkal ahhoz, hogy a szülő utaztassa a gyermekét. Manapság is tapasztalható, hogy a falvakból a városba járatják a gyermeket iskolába, mert a szülők több lehetőséget látnak ebben.
„Az ideális hely Nyitra város külső térségében lenne, ahol mindhárom térségből Alsóbodok felől, Gímes és Nagycétény irányból is az út gócpontban találkozik” – magyarázta az iskolaalapító.
Pék László szerint a jövőben megmaradó iskoláknak, vagy akár a központi iskolának is fel kell vállalnia az összes községet, ahonnan a diákok bejárnak. „Ezalatt a kulturális programokat, az ünnepi rendezvényeket és más tevékenységeket értem. Hiszen Zoboralján a néphagyományok elevenek, és szükség van arra, hogy azok az iskolák, amelyek megmaradnak, ezeket a feladatokat teljesítsék.”
Zilizi Zoltán szerint sok minden múlik az eltökélt emberek folyamatos munkáján. Az elhivatott, szinte misszionárius feladatot betöltő pedagógusokra gondol. Meglátása szerint nagyon nagy az ő felelősségük, mennyire tudatosan végzik azt a többletmunkát, amit el kellene végezniük.
Mindemellett a nagyszülők felelősségét is kiemelte. Szerinte fontos feladat hárul a nagyszülőkre, hogy befolyást gyakoroljanak gyerekeik, unokáik jövőjére. „A nagyszülők könnyen feladják és azt mondják, nincs befolyásuk nem csak a saját gyerekeikre, hanem az unokáikra sem. Pedig a nagyszülő-unoka felelősségteljes kapcsolattartásában komoly potenciál lenne a magyar értékrend, kultúra és nyelv továbbadása szempontjából” – vélekedett a Nyitra és Vidéke Célalap elnöke, és tovább boncolgatta a lehetőségeket – „Ezenkívül sokat segítene az itteni magyarok lelki megerősödésében és tudatosabbá válásában az anyaországgal való élénkebb kapcsolattartás. Nagyon fontosnak tartom ebben az iskolák szerepét. Az a gyermek, aki most még magyar oktatásban részesül, még ebben a szakaszban minél több élményt szerezzen az anyaországgal kapcsolatosan, hogy ezáltal erősödjön az öntudata és identitástudata.”
Zilizi Zoltán továbbá fontosnak tartja az oktatási intézmények önreklámozását, amellyel bemutatnák elért sikereiket, és jó benyomást nyújtanának a leendő magyar elsősök családjai számára. Múlt év februárjában ezzel a céllal jelent meg egy összefoglaló könyv Iskolánk – jövőnk Zoboralján címmel. A 400 oldalas kiadvány tájékoztató és egyben útmutató minden zoboralji magyar szülőnek, családnak. A könyv a jelenleg működő iskolák mellett egyben emléket állít azon oktatási intézményeknek, amelyek már megszűntek. Egykor további hat településen: Berencsen, Kalászon, Nagyhinden, Nyitrán, Nyitragerencséren és Nyitragesztén működött magyar iskola, amely mára megszűnt. Ezért félő, hogy a megmaradt hét oktatási intézménynek a jövőben milyen sorsot szánnak.
Az iskolákért nem csak az igazgatók, tanítók, polgármesterek és civil szervezetek a felelősek, hanem ugyanolyan súly nehezedik a magyar szülőkre, nagyszülőkre egyaránt. Ezt kéne tudatosítani minden felvidékinek, és minden Zobor vidéki magyar családnak!
Ando Krisztina
Fotók: illusztrációk, net
(Megjelent: Új Nő, 2014 márciusában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése