Március 28 – 29-én Érsekújvárott rendhagyó módon emlékeztek a II. világháború befejezésére. Pénteken fotókiállítással, történelmi előadásokkal idézték fel az egykori eseményeket, illetve az erőszak áldozatainak tiszteletére állított emlékműnél koszorúzással emlékeztek az elhunytakra. Szombaton harci bemutatót tartottak a Nyitra folyó partján. A korhű fegyverzet és haditechnika felvonultatása, tüzérségi bemutatók gyerekeknek és idősebbeknek egyaránt elnyerte a tetszését. A rendezvényeket a város önkormányzata, Háromhidak Polgári Társulás és a Tyrnau Katonai Történelmi Klub közösen szervezte.
Mi is történt a II. világháború idején Érsekújvárott? 1944 – 45-ös évek megpecsételték a város sorsát. Angol és amerikai harci gépek három alkalommal bombázták a várost. 1944 őszén, pontosan október 7-én és 14-én két bombázás volt. Az utóbbi esetben szőnyegbombázással a vasútállomás és környékét teljesen megsemmisítették. Csak a mozdonyház területén 364 lövedék-krátert számoltak meg.
A harmadik esetre 1945. március 14-én került sor. Az angol-amerikai repülők 700 bombát dobtak a városra. Mindez az oroszok bevonulása előtt két héttel történt. A város kétharmad része elpusztult, a bombázások következtében meghalt 4000 lakos és 6 000 fő maradt fedél nélkül. 3 394 házból 2 023 lakóház megsemmisült. A legtöbb történelmi épület elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott, ezért 1945 után lebontották őket. Mindezek után Érsekújvár Szlovákia legbombázottabb városa lett.
1945. március 29-én a II. ukrán front elérte a várost, így Érsekújvárott befejeződött a második világháború.
69 év után, pontosan március 29-én, újból sorozatlövések, tankok zaja szakította meg a város nyugalmát. Német és orosz vezényszavak, kiabálások, közelharcok, verekedések, puskaropogások földön és vízen egyaránt. A történelem, szerencsére, nem ismételte önmagát, hanem a több száz fős közönség látványos bemutatót láthatott a Nyitra folyó partján, amit öt hagyományőrző klub tartott. Orosz és német csapatok harcoltak egymás ellen, ahol végül az oroszok győztek, ami a város felszabadulását jelentette. Ezt követően gyerekek és felnőttek egyaránt kipróbálhatták a harci eszközöket és a fegyvereket. A katonai fegyverek különlegességei, hogy eredeti éles, katonai fegyverekből lettek átalakítva, amik katonai vaklőszerrel működnek. A fény és hang tekintetében az éles lőfegyverek élményét nyújtja. |
| A KVH Kamocsa hagyományőrző klub három tagja |
KVH Kamocsa hagyományőrző klub részt vett a bemutatón. A klub 2010-ben jött létre, aminek tízfős tagja van. A szombati bemutatóra heten érkeztek. Szőcs Tamás, a klub elnöke elmondta, hogy a többi klubbal egyetemben csatákat állítanak fel. „Érdekel minket a történelemnek ez a korszaka. Ehhez az időszakhoz még találunk felszereléseket, fegyvereket, használati tárgyakat. A rajtunk lévő ruházatot és felszerelést Magyarországról és Csehországból rendeltük, vásároltuk. A fegyvereket Angyal Attila készítette Gútán.”
Múlt évben nyolc rendezvényen vettek részt, de idén jóval több eseményre hívják őket, ugyanis Szlovák Nemzeti Felkelés kerek évfordulója alkalmából, sokkal több hasonló jellegű rendezvényt szerveznek az országban. Szőcs Tamás elmondása szerint szinte minden hétvégére jut egy-egy akció.
„Kijelenthetem, hogy a katonaság tetszett és úgy érzem, hogy szükséges volt. Jó helyen teljesítettem a kötelező szolgálatot és jó érzéssel gondol vissza arra az időre. Szerintem, ez is hozzásegített, hogy a II. világháborús korszakkal foglalkozzam” – magyarázta Szőcs Tamás.
Téglás Péter, a csoport tagja, hozzátette, hogy sok időbe, energiába és anyagiakba kerül mindez, de szeretik a történelmet. „Ez a hobbink. A közönség számára rendezett bemutatókon kívül évente többször vannak nyitott napok, amikor több hagyományőrző csoport összejön. Itt gyakorlunk, illetve megbeszéljük az egész éves rendezvényeket, programokat.”
Vitárius Györgynek Tapolcán található a „hadiszállása”, ugyanis kibérelte a volt páncélos laktanyát, ahol a harci eszközeit tárolja. „A német tankok mellett van TIGRIS harckocsim – ami egy replika, KATYUSÁM és sok más harci eszközöm. Volt PÁRDUC harckocsim is, de azt eladtam – magyarázta György, majd tovább folytatta – „Ezeket a harci eszközöket leselejtezéskor vettem, majd olyanná alakítottam őket, amire igény van. A II. világháborús tankokból nagyon kevés van. A német tankot a magyar rohamtüzérség kapta meg a háború végén a németektől. A balkán kereszt a német rajt jelzi, a T-008 pedig a tüzérség nyolcadik páncélvadászát jelenti.”
Miért pont ezek a harci eszközök? „Erre van igény, mert ezek pótolhatatlan kellékek. A német harci eszközök közel sem olyanok, mint orosz tankok, amikből van elég. Ezekből alig maradt fönn, szinte csak múzeumokban láthatók” – válaszolt a kérdésre György, aki baráti kapcsolatokat ápol magyar és szlovák csoportokkal egyaránt. Hozzátette, hogy Szlovákiába már hatodik éve jár hadi játékokra.
Ando Krisztina
Fotók: a szerző
(Megjelent: Felvidék.ma, 2014 márciusában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése