Látogatás az ipolyszalkai tájház portáján
Vadregényes tájnak kis falujában búzavirágos házat láttam… Valóban így történt, hiszen a Burdával és a Börzsönnyel szegélyezett Ipolyszalkán a tájház utcára néző falát az 1800-as évek végén gyönyörű, virágdíszes ornamentikával díszítették.
Tiszta porta, rendes ház
A nyitott kapu tárt karokkal vár mindenkit. Páran sürgölődnek az udvaron, és a konyhában. Rögtön körülnézek. A parasztház tisztaszobájának megrakott ágyain ünnepi viseletek sorakoznak. A család csak kivételes alkalmakkor használta: a születés, az esküvő és a temetés idején. A második helyiség a tisztakonyha, ami a vendégek fogadására volt szánva, az asztalon a vendégkönyv, képeslapok, kis levendulazsákok és a tájházat ábrázoló hűtőmágnesek sorakoznak. A harmadik helyiség volt a hálószoba, itt főztek és aludtak. A nyári konyhának és a közösségi helyiségnek külön bejárata van. Közben megérkezik Dikácz Zsuzsanna az Ipolymenti Kulturális és Turisztikai Társaság vezetője és a búbos kemencés közösségi helyiségbe kísér, ahol a tájház létrejöttéről kezdünk beszélgetni. „2001 januárjában alapítottuk meg az Ipolymenti Kulturális és Turisztikai Társaságot. A célunk a hagyományok megmentése volt az utókor számára. Mindemellett a tárgyi és kulturális hagyatékot, illetve a kézművességet szerettük volna kiemelni és átadni. 2003-ban az Illyés Alapítvány támogatásával sikerült megvásárolni az épületet. Még abban az évben felújítottuk, bevezettük a villanyt és október végén megnyitottuk” – kezdi a történetet Zsuzsanna, majd tovább folytatja – „Következő évben az alapiskolák számára meghirdettük programunkat a Száz évet vissza az időben címmel. Két hónap alatt 34 csoportot fogadtunk. A pedagógusoknak és a diákoknak egyaránt tetszett az új lehetőség, ami a tájházban megtartott kézművességeknek köszönhető.”
 |
| A tisztakonyha asztalán ajándéktárgyak sorakoznak |
A társaság elnöke szívügyének tartja, hogy a mai gyerekek megismerjék a kézművesség fontosságát és az általa adott szabadságérzetet. „A világ mai materialista szemléletét azzal tudjuk ellensúlyozni, hogy a gyerekek megtapasztalják, a saját kezűleg elkészített dolgoknak sokkal nagyobb értéke van. Mindez egyfajta függetlenséget és szabadságérzetet ad, hiszen nem kell mindig mástól függeni” – magyarázza Zsuzsanna a tájház lényegét, majd folytatja az épület történetével – „2004-ben elkészült a kinti kemencénk, ahol hagyományos ételeket készítünk, úgy mint a lakodalmas kuglóf, kenyér, pogácsa, kemencés lepény, kalács, rétes de húsételeket is sütünk benne. A kemence mellé nádtetős pihenőt alakítottunk ki, és nyáron itt tartjuk a foglalkozásokat.”
2006-ban bővítésre szorult a tájház, hiszen a csoportok már nem csak pár órára érkeztek, hanem akár több napra is. Ezét az istállórészhez hozzáépítettek, és így közösségi helyiséget kaptak, amelyet télen búbos kemencével fűtenek ki. Emellett családi rendezvényeknek, baráti összejöveteleknek is helyt ad. A tetőrészben két matracos hálóhelyiség található. Ekkor vezették be a vizet és kialakították a szociális helyiségeket is.
 |
| A csuhévirágok születése |
Légy kreatív!
A tájház arról híres, hogy egész évben tart kézműves-foglalkozásokat. „Az első pályázatunk a szőnyegszövésre irányult, amelynek Ipolyszalkán nagy hagyománya volt. 2000-ben – mielőtt a társulás megalakult volna – Szép Valériától szinte az utolsó pillanatban sikerült megtanulnunk a szövőszék használatát és felvetését. Már akkor 17 érdeklődő volt, és ez volt a kézművestáborok alapja, amiket abban az évben indítottunk el a helyi sportcsarnokban” –s a történettel újból visszarepülünk a kezdetekhez, és Zsuzsanna sorolja a kézműves-foglalkozásokat – „Emellett elindult a kosárfonás, amire Józsa Joachim bácsi tanított meg sokunkat. A kézi kötélverést is elsajátíthattuk tőle, aminek nagy mestere volt.” A csuhéból babák és díszek mellett lábtörlőktől a táskákig sok minden készül itt, de az üvegfestés és az agyagozás is mindig szerepel a programban. A leginkább lányokat érdeklő foglalkozások a gyöngyözés, a makramé és különböző csomózási technikák. A batikolással egyedi felsőket varázsolhatnak maguknak a gyerekek.
 |
| Korongozni élvezet, háttérben a búbos kemence |
„2008-ban kezdődött a fafaragás. A tábori alkotásokat hazaviszik, de a tábor emlékére közös mű is készül” – mutatja közben Zsuzsanna a képeket.
„Múlt évben kezdtük a nemezelést, amivel tarisznyák, hajdíszek készülnek. Ugyancsak egy éve tartunk sziklaöntést. Az újból felfedezett ősi építészeti kazeines technika túró és kalcium keveréke, ami ragasztó szerű anyaggá alakul át. Sóderrel keverve egy idő után megszilárdul és törhetetlen, de addig írhatunk bele.” A szülők kérésére múlt év őszén elindították a hétvégi felnőtt alkotótáborokat, akik olyan lelkesen kézműveskednek, mint a gyerekek. „Megtanulhatják a népi motívumok festését és kipróbálhatják a szappankészítés fortélyait. Ezzel azt mutatjuk be, hogy mindent el lehet készíteni a körülöttünk lévő természetes alapanyagokból” – meséli lelkesen a vezető.
A tábori étkeztetés során a tájházban készült lekvárokkal és kompótokkal ízesítik a kemencében sült lepényeket, kalácsokat. Üdítőnek – a mindenki kedvencét – bodzaszörpöt kínálnak. „Azon vagyunk, hogy megőrizzük a hagyományos ízeket, hiszen az üzletekben vásárolt édességek, lekvárok közel sem olyanok, mint a háztáji. Múlt évben a gyerekekkel lekvárt főztünk, kovászos uborkát tettünk el és az otthonról hozott recepteknek és a gyümölcsaszalásnak is nagy sikere volt” – avat be a részletekbe Zsuzsanna.
 |
| Készülnek a hűtőmágnesek |
A hűtőmágnes és a pajta esete
A tájház vezetője fontosnak tartja, hogy a fiatalok is részesei legyenek a munkának. 2004-től a civil szervezetek is bekapcsolódhatnak a munkaügyi programba, így már akkor 34 munkanélküli személyt foglalkoztattak. Többségében fiatal édesanyákat, akik gyermekük mellett nem tudtak munkát vállalni. Ezek közül kerültek ki a ma foglalkoztatott kézművesek. Az aktivációs program idén is működik. Beszélgetésünk közben az udvaron készülnek a hűtőmágnesek és a többi apróság, amit ajándéktárgyként árulnak. Ezekből persze a tájház nem tudja fenntartani magát, különböző pályázatok és alapítványok segítségével működik. „Annak idején az Illyés Közalapítvány, majd a Szülőföld Alap és most a Bethlen Gábor Alap, amely folyamatosan támogat minket. A helyi alapiskolával való együttműködést kiemelten segítik. Három éve Lelocký Krisztina igazgatónő azzal az ötlettel jött, hogy az ötödikesek számára a nevelésórát a tájházban szeretnék megtartani. Nagyon örültünk a felkérésnek. Először egy osztály, majd a pályázat által az egész iskola rendszeresen jár” – magyarázza a vezető.
 |
| Takaros udvar helyben készült kosarakkal |
A társulás célja, hogy a szomszédos épületet megvásárolják, és egy 120 fős táncházpajtává alakítanák. „Újból elindítjuk a népszínjátszást is, mivel Ipolyszalka szülötte Csepreghy Ferenc, népszínműíró, a Népszínház »háziszerzője«. Emellett a lakodalmast és a disznótorost szeretnénk bevezetni” – beszél a jövőről Zsuzsanna.
Nem titkolt szándékuk a falusi turizmus fellendítése. A tájház kínálatán kívül gyönyörű környezet, kiváló túrázási lehetőségek vannak, lehet lovagolni és kocsikázni, illetve ízletes helyi borok.
A határ menti falu mindent megtesz azért, hogy a neve ne merüljön feledésbe. Nem kizárt, hogy pár év múlva valamelyik fiatal felnőtt az itt tanultakból építkezve lesz kézműves, aki továbbviszi az ősök hagyományát és kultúráját.
Ando Krisztina
Fotók: szerző (4), archív (2)
(Megjelent: Szabad Újság 2013 júniusában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése