Margóra #10

A zene, ami éltet!

Ha valaki megkérdezné, hogy mi az, ami ha eltűnne az életemből, nagy űrt hagyna, akkor egyértelműen a zene lenne a válasz. A szeretet után – amire minden ember ösztönösen vágyik – a másik fontos dolog az életemben a zene. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen így érzem. (Míg írom ezeket a sorokat, most is zenét hallgatok épp Thirty Second to Mars legújabb albumát.)

Bizonyára befolyással volt rám a nyolc év zeneiskolai időszak. Zongora szakra jártam. Nem lett belőlem zongoratanár, de még zongoravirtuóz, vagy zenekari tag sem lettem, de adott egy olyan pluszt az életembe, amit csak a zeneiskola adhat. Szeretem és értékelem a muzikalitást. Tudom milyen sok gyakorlást igényel egy Bach darab a sok kis trilláival és díszítéseivel…

Mitől jó egy zene? A válasz egyszerű, amitől lúdbőrözöm, ami katarzist okos, érzéseket vált ki, megérint és elgondolkodtat...

A zene igazán tág fogalom, hiszen a klasszikus zenétől kezdve a heavy metalig, a rappen keresztül a techno stílusig sok mindent idesorolnak. Én az élőzenének vagyok a híve. Csodálom Havasi Balázs zenéjét, ami lelkileg gazdaggá tesz és egy-egy előadása után még hetekig a hatása alatt vagyok. Ugyanúgy lenyűgöz a rock és a metál világa, hiszen kitombolhatom magam, a szabadságérzet által felemel és megkönnyebbülést ad, de a populáris zenében is megtalálom a kedvemre valót, amely könnyed szórakozást kínál.

Elárulom, hogy amikor egy-egy újságanyagon dolgozom – legyen az interjú, riport, vagy tudósítás – az utóbb 9-10 hónapban mindig Havasi Balázs Ecset és Zongora zenéjére teszem azt. Ezt már tudományosan is bebizonyították, hogy a komoly zene fokozza a kreativitást. Nálam remélhetőleg bevált. :)

Az otthoni zenehallgatás sosem érhet fel egy koncert élményével: ahogy hangolják a dobot, úgy lüktet ereimben a vér, majd megszólal a basszusgitár, a szólógitár és végül a billentyűk… Egy másik univerzumba repítenek: egy olyan helyre, ahol a szabadság kitárja szárnyait a és csak a jelennek élek. Nincs annál felemelőbb, amikor a zenekar és a közönsége egységet alkot, együtt élik át az örömöt és a bánatot, ami a zene nyelvén szól. Hiszen a zene az egyedüli egyetemes nyelv, aminek nincs szüksége szótárra, hiszen az egész világon megértik. Az egyik legősibb kifejezésmód a zene és vele együtt a tánc.

Zenét hallgatok, ha boldog, gondtalan vagyok, örömteli pillanatokat élek át, szerelmes vagyok, megbántottak, csalódom, szomorú és elkeseredett vagyok, lelkileg padlót fogtam és akkor is, ha átlendültem a nehézségeken, lelkem szárnyakat kap.. mert a zene erőt ad, szívhez szól, lelket simogat, egy biztos pont a bizonytalan világban.

Schuszter Lóránt kezében a Felvidék feliratú zászlóm.
(2013. 03.16, Perbete - ünnepi P.Mobil koncert)

Ahogy már írtam, a koncerteket részesítem előnyben. Kedvenceim között leginkább magyar zenekarok és előadók szerepelnek, hiszen a zenéhez írt dalszövegeket anyanyelvemen értem meg igazán. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatnék külföldi előadókat – tessék csak megnézni az Egy kis zene rovatomat. A nyár az az évszak, amely a fesztiválok, koncertek által lelkileg feltöltődöm. Így az írás végére azt is megsúgom, hogy bizonyára rövid időn belül újból előkerül majd az én kedves zászlóm, amit hat éve barátnőmtől kaptam születésnapra és csak bizonyos zenekaroknak lobog… :)

Ando Krisztina

Képek: archív (1), net (3)