Egy molnár életműve és hagyatéka

Hajdanán, amikor még virágzott a „tisztes molnáripar”, a Duna mentén tucatjával őröltek a vízimalmok. A

folyó pozsonyi szakaszán az első hajómalmok az 1370-es években jelentek meg, s virágkorukat a 19. század második felében élték. A 20. század elején a legnagyobb malomközpontok a Csallóköz keleti szegélyében, a Kis-Dunán voltak: Jókán hét, Tallóson kettő, Pozsonyeperjesen hat, a Tőkési-ágon három, Gúta felett a Vág-Dunán pedig hat hajómalom őrölt.

A két fő részből álló hajómalmokat többnyire az ácsmesterség fortélyait is értő faragómolnárok építették. A szerkezet egyik része a parthoz közelebb, a vízfolyás irányába rögzített házhajó volt, a másik a vele párhuzamosan elhelyezett völgyhajó. A lapátkereket e kettő közé, egy 6-10 méter hosszú tengelyre helyezték el. A vízimolnárok november végén András napján partra vontatták és ott szétszedték a malmokat, amelyek majd csak március első felében kerültek újra vízre. A műszaki felépítésük egyrészt hozzájárult ahhoz, hogy ezek a szerkezetek archaikus formájukat hosszú ideig megőrizték, másrészt megakadályozta az őrlési folyamat fejlődését és változásait.

Amikor a Dunán megszaporodtak a gőzhajók, a malmok akadályozni kezdték a forgalmat, ezért ki kellett

őket vontatni a partra. Ha pedig egy-egy elszabadult, az a gőzösökre komoly veszélyt jelentett. 1738-tól Magyarországon több rendeletet adtak ki azoknak a hajómalmoknak az eltávolítására, amelyek akadályozták a hajók útját. Az 1885-ös ún. víztörvény értelmében minden hajómalmot megszüntették, amely nem felelt meg hajózási biztonsági előírásoknak. A molnárnak, ha nem akarta feladni mesterségét, át kellett a malmot építetnie: így alakultak ki a cölöpös- vagy lábasmalmok. Ezekből mára mindössze három maradt meg. Az egyik ilyen a Kis-Duna jobb partján található jókai Németh-malom, ami eredetileg hajómalom volt.

A jókai malomról a legkorábbi írásos emlék 1894-ből származik: Németh József malmának vízhasználati tervét tartalmazza, amelyet Visnovszky Sándor budapesti okleveles földmérő és építész készített. A malom tulajdonosáról, Németh Józsefről kapta a nevét, majd fia Vince és 1973-ig Németh Ernő birtokolta.

A hajómalom oszlopos malommá való átépítésére az engedélyt 1899. augusztus 30-án kapta meg. A munkálatokat 1900-ban kezdték meg a Kis-Duna bal partján a Közréten. Az átépített malom 1906. augusztusában kezdett dolgozni. A malom domináns épülete a folyófenékbe levert 54 akácfa cölöpön áll.

Valamikor kitűnő rozst őröltek itt

A tulajdonos visszaemlékezései szerint többnyire rozst őröltek, kitűnően. A környékről sok gazda járt ide, hogy a gabonáját lisztre, darára, korpára cserélje. A malom 1951. áprilisáig rendeltetésszerűen működött. 1983-ban a szlovákiai műemlékek állami jegyzékébe sorolták. A Galántai Honismereti Múzeum a műemléképület műszaki felmérésének és tervezésének elkészítése után az épület rossz állapota miatt, megvalósította a malom szétszedését. A vízimalom és a környékének felújítása a Jókai Községi Önkormányzat érdeme. A helyreállítási munkálatok 1992. novemberétől 18 hónap alatt valósultak meg. 1994-ben nyitották meg a nagyközönség számára. A közelében szabadtéri múzeum létesült, amely a község mezőgazdasági múltját bemutató műtárgyakat gyűjti össze. Két vendéglátóipari egység is található a malom szomszédságában, érdemes itt megpihenni és gyönyörködni a tájban.

A szabadtéri múzeum egy részlete

A malom Jókáról kiérve, a Dunaszerdahely felé vezető útról letérve egy kilométer szakasznyi határi úton közelíthető meg. Hétvégén reggel 8 órától délután 18 óráig belülről is meg lehet tekinteni. A belépő egy euró.

Összeállította: Ando Krisztina

Forrás: Felvidék száz csodája. Rejtőzködő értékek nyomában. Totem kiadó, Bp.

Képek: errearra.eoldal.hu

(Megjelent: Szabad Újság 2013 májusában)