Akinek festményei visszatükrözik a lelkét

Beszélgetés Bresťák Sándor festőművésszel

Kedvenc színe a sárga – ezt kedves felesége árulta el nekem. A legtöbb festményébe igyekszik belecsempészni. Ez a szín az öröm, a boldogság és az energia színe. Ez tükröződik vissza a képeiről is, amelyek megnyugtatóan hatnak a szemre, lélekre egyaránt. Emellett egyértelműen lokálpatrióta, hiszen szülővárosa, Érsekújvár központi témaként szerepel munkásságában. Színek és évek című jubileumi kiállításának megnyitóján beszélgettem Bresťák Sándor érsekújvári festőművésszel.

Mióta foglalkozik festészettel?

Az első olajkészletet 15 éves koromban vettem. Előtte természetesen rajzolgattam és a tanárok is biztattak. Azóta sem hagytam abba a festést és képeztem magam. Úgy gondolom megérte a kitartást. Közben az életemben e téren több állomás is volt: 1978-tól úgy tíz évig az érsekújvári Csemadokban lévő képzőművészetet kedvelők klubjával dolgoztam együtt. Közben Zebegényben a Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolának nyári képzésére jártam 1983-tól 86-ig. Tanultunk sokszorosító grafikát, rézkarcokat, metszeteket, illetve mély és magasnyomással készülő grafikákat. Az olajfestészeten belül a szabadiskolában a plain-air festészeti technikát sajátítottam el. Az évek során átálltam az olajfestésre. Témaként a városom jobbára megmaradt, de mellette a falusi témákat is kedvelem. Az egyszerűség úgymond a paraszti ember becsületessége, természetessége – mindezt jól meg lehetett fogni a festményeken.

Reggel a tóparton

Van példaképe, aki inspirálja Önt?

Két példaképem van, akik elkísértek ezen az úton. Rembrandtnak a fények játéka és Vincent van Gogh a könnyed impresszionizmusa, vonalvezetése. A mai napig szeretem őket.

A képei szinte sugároznak. Nagyon jól megragadja a témát és a színekkel hat a nézőre.

Szeretettel festek. A képeknek a hangulattal sokat ki kell fejezniük. Úgy gondolom, hogy a képeimben mindig ott van egy kicsit a lelkemből is. Ez áthatja az ember és megjelenik a vásznon. A technikát meg lehet tanulni, de a festészet más világ, ott az érzelmeknek tisztáknak kell maradniuk. Nagy alázattal kell hozzá viszonyulni, nem lehet szélhámoskodni. Ha hazugságot festünk, az előbb-utóbb a kép visszatükrözi és a néző erre rájön.

Fő tér I.

A tárlaton körültekintve azonnal érezni, hogy Ön szereti a városát, Érsekújvárt.

Itt születtem, itt élek, itt történtek meg velem azok a dolgok, amik meghatározóak az életben. Itt él a családom, a barátaim, így természetesnek kell lennie. Az ember, ha jól érzi magát a városában, akkor mindez természetes érzés. Másrészt voltak olyan barátaim, akik ezt erősítették bennem, úgy mint Szabó Laci bácsi, aki már eltávozott az élők sorából. Laci bácsi hatalmas albumokba gyűjtötte a városról készült képeket, képeslapokat, fontos cikkeket. Jártam hozzá, sokat mesélt a városról. Strba Sándor helytörténésszel is jó barátok vagyunk.

A várost ábrázoló képek mellett láthatunk tájképek is…

Ifjúságom óta a Berek mellett éltem. Kijártunk a természetbe és magamba szívtam a természet szépségét. A mai napig, ha tájképet festek mindig a természet iránti alázattal teszem ezt, hiszen a környezet mindig változik, más színt mutat és az időjárás is meghatározza. Ezenkívül van pár figuratív és vallási témájú képem is.

Nagyfényben

Mennyi idő alatt készül el egy-egy alkotás?

Ez különböző. Van, amelyik egy hónapig, vagy 1-2 hét, de akár pár nap alatt is elkészülhet. Mindez nagyságtól és témától függ.

Képei között a legtöbb színes, vidám festmény, de akadnak szürkés, borongós festmények is. Mindez mitől függ – a hangulattól, a hozzáállástól?

Ha borongós az idő, akkor nagyon szép napos képeket tudok festeni, mert akkor arra vágyom. De inkább azt hallom vissza, hogy a képeim nagyon színesek, úgymond „vidámszínűek” és nagyon kevés hideg szín használok. Gondolom azért, mert lélekből jön, belül így érzem magam. Szerencsés embernek tartom magam, a családom mindig mellett állt, megtaláltam az egyensúlyomat és nem estem bele a mai civilizációs csapdákba.

Milyen céljai vannak?

Ha látok valamit, vagy történik velem valami, akkor azokat a benyomásokat próbálom továbbra is lefesteni.

A Színek és évek című tárlatot május 17-ig lehet megtekinteni a városi könyvtár földszinti társalgójában.

Ando Krisztina

Képek: Bresťák Sándor (2), szerző (1), 

(Megjelent: Szabad Újság 2013 májusában)