Beszélgetés Müller Péter íróval, előadóval
Egy igaz EMBER csupa nagybetűkkel. Sokan vártunk rá Érsekújvárott. Végre eljött és bearanyozta az esténket. Úgy ittuk szavait, mintha sivatagban élnénk. Könyvei és előadásai gyógyírként szolgálnak a legtöbb ember lelkének. Oly sok bölcs gondolata van, miközben végtelenül kedves, szerény ember. Müller Péterrel beszélgettem – aki szemfülesen egy pillanatra a helyzetet is megfordította – az életről, a párkapcsolatokról és a munkásságáról.
Milyen indíttatásból fordult a spirituális tanok felé?
Gyerekkoromtól kezdve hordozom magamban ezt a fajta felismerést. Aztán később a témában ismereteket gyűjtöttem. Meggyőződésem, hogy minden gyermek hordozza magában ezeket a titkokat, csak ezek később eltűnnek.
Mi lehet ennek az oka, netán az iskola vagy a környezet?
Olyan világban élünk, amely nem kedvez a spiritualitásnak. Materialista, önző, egocentrikus, szeretetlen világ, amely nem a minőséget tartja fontosnak, hanem a mennyiséget. Mindez a gyermekekben nagyon korán megöli a bennük lévő belső tisztaságot. Úgy tartják, hogy a gyermeki tudat, hamis tudat, de ez nem így van. A gyerek sok szempontból érzékenyebb és bölcsebb, mint egy felnőtt. Nem rálát dolgokra, ő csak benne van. Lao-cet úgy hívják, hogy az öreg gyermek. Jézus azt mondja „ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mehettek be a mennyek országába” – ez nagyon mély mondás. Ez nem azt jelenti, hogy infantilisnek kell lenni, hanem azt hogy, nem szabad elveszteni azt a gyermeki tudatot, amellyel jóval tisztábban látjuk az egész életet.
Önben mennyire van meg a gyermeki én?
Ha jó formában vagyok, akkor teljesen, ha rossz passzban, akkor semennyire. 76 éves vagyok, nagyon sok mindenen mentem keresztül, de az mind valóra vált, amit 3-5 éves koromban sejtettem. Vissza tudok menni ebbe a tudatállapotba. Nem gyerekké válok, hanem úgy tekintek az életre, mint egy gyerek. Tudok örülni az esőnek, a viharnak, tapicskolni a pocsolyában, gyönyörködni az életben. Egy felnőtt félti a cipőjét, mert pénzbe kerül, elveszti a játékos örömét.
Ha nem vagyok jó passzban, akkor saját sötét felhőimben járok. Ugyanúgy szorongok, félek, elkeseredek, megrémülök, mint sokan, de ilyenkor mindig megszólal bennem egy hang, ami gyermeki.
Szó volt arról, hogy ma milyen a világ: egocentrikus, önző, érzéketlen. Ön szerint az emberek gondolkodása és a hozzáállása megváltozhat?
Nem vagyok híve annak, hogy magunkra vegyük az egész világ gondját. Senki sem olyan bölcs közöttünk, hogy az emberiség összproblémáját meg tudja oldani. Azért szoktunk ilyenekkel foglalkozni, mert a saját problémáinkkal nem tudunk mit kezdeni. Mindenkinek saját lelkével kellene kezdeni, azután azokat sorra venni, akiket szeret: családját, kedvesét, akik hozzánk tartoznak. Mert mindez belülről indul és kifelé sugároz. Az egyetlen olyan hely, ahol hozzá tudok fogni a világ megjavításához, az én magam vagyok. Ezt nem véletlenül hangsúlyozom, ugyanis nem itt szoktuk kezdeni: vagy a világgal foglallkozom, vagy meg akarom változtatni a feleségemet/férjemet. Arra gondolok, hogy mi nem tetszik benne. Sajnos senki sem kezdi az önmagába nézéssel, azzal, hogy önmagával mi a helyzet.
Előadásának témája „Szeretet, szerelem, szeretkezés”. Ön szerint tudnak még őszintén szeretni az emberek?
Szeretni minden ember tud, ezzel születik. Legfeljebb sok minden összeroncsolódott benne. Járni olyan ember is tud, akinek nincsen lába, mert tudja mi az, hogy járni. A szeretet velünk hozott, velünk született alapélmény akkor is, ha el van fojtva, és az élet során nem jön ki belőlünk. Azt kell megtanulni, hogy az ember ne legyen önző és annyira buta, hogy szeretetképtelenné válik, mert azok lettünk. Oly mértékig, hogy belegabalyodtunk a saját egónkba, ennek következtében elvesztettük önmagunkat és a másikat is. A harmonikus kapcsolat a legritkább. Hány olyan embert ismer, aki hosszú ideje élnek egymás mellett boldogan?
Nagyon kevés ilyen embert ismerek.
Ismer olyan embereket, akik 30-40-50 éve együtt élnek boldogan?
…igen, de nagyon keveset.
Én is. De nem is a hosszúság a lényeg, hanem a minőség. Tudom, hogy ők összetartoznak. Ez nagyon jó dolog. Ez ma kegyelem.
Az Ön házassága az egyik példa erre.
Nekem sikerült.
Bizonyára, mint minden kapcsolatban, önöknél is voltak hullámvölgyek, de ezen túl tudtak lendülni.
Igen. Egy férfi-nő kapcsolatnak rengeteg szintje van. Van testi, lelki, szellemi szintje. A másikat szeretni azt jelenti, hogy minden dimenzióban jó lenne őt szeretni. Ráadásul a férfi-nő kapcsolat nem olyan, mint a barátság, vagy a szülő-gyermek kapcsolat, mert a párját az ember választja. Ha én csak a nőt látom a feleségemben, akkor ez a kapcsolat nem lesz ilyen tartós. És fordítva is igaz. Ha nem látom benne az örök embertársamat, ha nem látom azt, hogy ezzel az emberrel leélem a sorsomat, akkor nincs meg az a nagy szövetség.
Gyönyörű szép fiatalasszony derékig érő fekete hajjal – ilyen volt, amikor találkoztunk. Most pedig egy idős néni, aki rosszul jár, de még mindig szép, ahogy egy 82 éves asszony szép lehet. Ha én csak azért szerettem volna, mert kívánom, akkor ez a kapcsolat már rég nem volna. Ő az én embertársam, a sorstársam, lényemnek a másik fele. Ilyenkor már nem fontos, hogy én férfi vagyok és ő nő, mégis együtt vagyunk.
Ha egy párkapcsolatban dráma van, azt mindig csak emberként lehet megoldani. Nem jó ha csak férfi vagy női aggyal gondolkodunk. Ha például a másik beleszeret valakibe, ezen túllépni, megbocsátani és a sorsot folytatni csak úgy lehet, ha egymásban az embert is szeretjük. Ha valaki 100 %-ig csak nő, akkor nem tud megbocsátani és kilép a kapcsolatból, mert annyira megsérült, hogy nem tudja folytatni.
Ezért gyakori a válás.
Igen, és ez azért van, mert nem a két ember találkozik, csak a nő és a férfi.
Egyik méltán legsikeresebb könyve a Jóskönyv, és úgy vélem, ez egyben a legelgondolkodtatóbb és legbölcsebb műve.
Ez nem az én munkám. Szellemi Mesteremmel közösen hoztuk létre. Ez a könyv egy totális életbölcselet, akkor is, ha valaki nem jóslásra használja, csak meg akarja tanulni belőle az élet ezer útját, megélési lehetőségét. Olyan, mint egy 64 részes teleregény, minden benne van, ami az élettel kapcsolatos. Én ehhez nagyon sok felsőbb sugallatot kaptam. Ez egy ősi kínai könyv, Kínának az első könyve. Azért jött létre Kínában az írásbeliség, mert ezt le akarták írni. Ezt sikerült szellemi segítséggel a mai embereknek megírnom.
A kínaiak rájöttek, hogy a későbbi koroknak az lesz a jellemzője, hogy nem élő mesterek tanítanak majd, hanem a könyv lesz a tanító. Ezért akarták gondolataikat hagyatékolni könyv formájában. Jézus Krisztus sem élő mestereket küldött, hanem a Spiritus Sanctust, azaz a Szent Szellemet, vagy ahogy helytelenül mondjuk Szentlélek. Az apostolokra is érvényes volt, őket is a Szent Szellem vezényelte. Ez a könyv az olvasójáról azt feltételezi, hogy saját tudatába lát és meghallja a Szent Szellem sugallatát. A címe nagyon fontos, mert csak magyarul lehet kifejezni, hogy jóskönyv. Nem jövendőt mond, hanem javasol, tehát javaskönyv. Életstratégiát javasol, mert bölcseletének az az alapja, hogy a jövőd nincs kész, éppen alakul. Nem mindegy hogyan szövöd tovább, mert rajtad múlik, milyen úton mész, és mit szősz bele.
Miből tud meríteni, hiszen minden egyes könyve bölcsességek tömkelegét tartalmazza.
Ha jól értelmezem, nem hús-vér emberről van szó.
Nem. Ahhoz tartozik, amit Krisztus mond, Szent Szellem. Tévedés azt hinni, hogy a Szent Szellemmel az embernek nem lehet igazi, informális kapcsolata. Persze ez nem azt jelenti, hogy különös érzés fut át rajtam, hanem tudatosít bennem gondolatokat, ismeretet ad át, ami magasból ered és amiről úgy véli, hogy az én kapacitásom még be tudja fogadni. Nem mindent lehet, mert ebből a csodálatos gazdagságból az ember csak egy kiskanállal tud meríteni.
Ez a kiskanálnyi tudás is milyen sok számunkra…
Persze, és nekem is. Én is gyönyörködöm, amikor visszaolvasom a könyveimet, hogy mennyi minden jutott eszembe. Az utolsó könyveimet, az Útravalókat nagyon sokszor átírtam, mert pontosan szerettem volna fogalmazni.
Ezek szerint a könyvek nem íródnak olyan könnyedén?
Sajnos minél öregebb vagyok, annál lassabban írok. Valamikor úgy áradtak belőlem a szavak, rengeteg színdarabot írtam. Most mintha mikroszkóppal nézném az életet, és igyekszem egy-egy mondatot a közmondások pontosságával megfogalmazni –ez a legnehezebb.
Dolgozik újabb könyvön?
Igen, az Útravaló sorozatnak a záró részét írom, amelynek az első kötete a Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről, az utolsó része pedig a Nőről és a férfiról szól.
Színdarabokkal már nem foglalkozik?
Régóta nem írtam színdarabot és nagyon sajnálom, mert szerettem azt a munkát; ugyanakkor játsszák a darabjaimat. Most már ebben a műfajban találtam meg magam, a színpadra pedig én magam megyek.
Ando Krisztina
Kép: net
(Megjelent: Szabad Újság 2013 májusában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése