Oldalak

2013. augusztus 31., szombat

„A közönség szeretete viszi tovább a zenekart”

Kukovecz Gábor (jobbról az első) 30 éve zenél a zenekarban
Beszélgetés Kukovecz Gáborral, a Pokolgép alapító tagjával


Egy zenekar, amely 1983 óta működik és sok mindent túlélt. A 80-as években, az akkori kor rendjébe nem fért bele egy olyan zenekar, akik maszkokban, bőrben, nyíltan énekeltek olyan témákról, ami az ifjúság gondolkodásmódját befolyásolhatta. A 90-es évek sem igazán kedvezett a rockzenének, hiszen hiába jött a rendszerváltás, a média repertoárjába egy heavy metált játszó banda nem igazán fért bele. A Pokolgép túlélte mindezt és idén ünnepli fennállásának 30. évét. Ez alkalomból beszélgettem Kukovecz Gáborral, a zenekar alapító tagjával, gitárosával.

Milyen újdonságok vannak a zenekar háza táján?
Muzsikálunk, rendszeresen próbálunk, igyekszünk összerakni az új lemezt. A terveink között több minden szerepel: a közeljövőben, remélhetőleg, megjelenik az új lemezünk Metálbomba címen, emellett olyan albumot szándékozunk kiadni, amelyen magyar költők verseit zenésítjük meg. Továbbá egy akusztikus albumot is szeretnénk megjelentetni. Én így ötven fölött egy jubileumi lemezen ténykedem, amelyen kedvenc Pokolgép-dalaimat éneklem, és lesznek olyan zeneszámok is, amelyek ezen az albumon jelennek meg először.
Mindezek mellett vannak elérhetetlennek tűnő álmaink is. Nagyon jó volna, ha egyszer összejönne egy szimfonikus Pokolgép CD, hiszen a repertoárunkban vannak olyan dalok, amiket remekül áthangszerelhetőek. Ehhez viszont sok pénz kell. Igyekszünk támogatókat keresni, hogy az álmunk megvalósulhasson, de ez a műfaj, amit mi képviselünk, nem a támogatók kedvenc területe. A média kegyeltjei sem vagyunk. Nem baj! Hiszen ettől tudunk hitelesek maradni, mint zeneileg, mint a szövegvilágunkban, mert olyanok maradtunk, amilyenek voltunk. Egy a lényeg, akik eljönnek a koncertjeinkre, azok viszik a hírünket. Azt mondják, hogy média nélkül nem lehet létezni, minket a közönség szeretete visz tovább és ez számunkra mindennél fontosabb.

A megzenésített versek miként kerültek a Pokolgép látószögébe?
A hétköznapokban ének-zene tanár vagyok, és a gyerekeknél látok bizonyos hiányosságokat. Jó, ha tisztában vannak a gyökereikre és büszkék magyarságukra. Ezt a gondolatmenetet még a régi Pokolgépben indítottam el, vannak olyan számaink, amelyek magyaros zenei motívumokat tartalmaznak. Mindezt továbbfejlesztve és a zenénkből kiindulva lehet az irodalom irányába is nyitni. Ezáltal olyan költőket és azok verseit is közelebb lehet vinni a hallgatósághoz, akiket nem igazán olvasnak. A célunk, hogy ráébredjenek milyen jó magyar költőink vannak. és kezdjék olvasni a műveiket. Mindezt úgy eljátszani, hogy ne legyen giccses – mert manapság a giccsből van elég. Reméljük, tetszeni fog!

A nyáron a Felvidék több településén adtatok koncertet, többek között a perbetei Tumultus fesztiválon. Van különbség az anyaországi és a külhoni magyarságnak adott koncertek között? 
A határátkelőknél már nem kell felmutatni az útlevelet, de én úgy érzem – ezzel nem akarok megsérteni senkit sem –, de Erdélyben, Vajdaságban, Kárpátalján és itt Felvidéken is az emberek jobban átérzik, milyen magyarnak lenni. Magyarországon élőkre ez nem igazán mondható el, hiszen ők alapból elmondhatják, hogy magyarok. Akik kisebbségben élnek, azoknál mindez számít. Úgy érzem, ezek egész más hangulatú koncertek. A közönség máshogy értelmez bizonyos gondolatokat a szövegeinkben, és egészen más értelmet kapnak a szavak.

Mi a legfontosabb számotokra?
Szeretnénk megtartani azokat az emberi kapcsolatokat, amik vannak, mint a magánéletben, mint a zenekaron belül és a közönséggel egyaránt. Ezek számunkra a legfontosabbak, hogy boldogan éljünk, és jól érezzük magunkat a színpadon.

Ando Krisztina
Fotó: Geleta László

1 megjegyzés:

  1. Nagyon normális,igaz egyéniség és ami említésre méltó,hogy még mindig itt él közötünk a földön nem szálltel a mai forgatagal mint sok divat majom az országba! Köszönöm,hogy vagytok nekünk,s sok erőt kitartást és rengeteg bulit ! :D

    VálaszTörlés