Már a neve is győzelmet sugall, és ő meg is küzdött ezért. Az érsekújvári Kemény Viktor először vett részt a XIV. nyári paralimpiai játékokon Londonban. A 17. életévét novemberben betöltő sportoló legfiatalabb versenyző volt Szlovákiából, és a 100 méteres mellúszó versenytársai közt is. Egyetlen számban indult és megmutatta a világnak és önmagának is, hogy mi mindenre képes! Mindenki nagy meglepetésére bejutott a döntőbe és javította eddig egyéni teljesítményét. A döntőn szintén szenzációs úszást produkált, egyéni csúccsal 1:26,24 perc alatt ért célba és hetedikként végzett. Az úszásról, a paralimpiáról és a célokról beszélgettem Kemény Viktor sportolóval.
Mikor kezdted az úszás?
Az úszás nyolc éve kezdődött. A nagyapámnak volt a Bereknél egy kertje. A szomszédja gyerekeket tanított úszni és ő ajánlotta a nagyapámnak, hogy tanítsanak úszni, hogy ezáltal leadhassam fölös energiáimat. Így kezdődött ez az egész. Egy év után másik edzőhöz kerültem, Struhár Lászlóhoz, aki a mai napig foglalkozik velem.
Az edző szakszerűen tudott téged oktatni?
Sokat konzultál a cseh és a magyar edzőkkel, akiknek már volt egypár sérült úszójuk.
Mikor kezdtél versenyszerűen foglalkozni az úszással?
A versenyzés az edzőm ötlete volt. Lehetőség volt, hogy részt vegyek különböző versenyeken, így nem hagytuk ki.
Idén először voltál kint a paralimpián. Miként kerültél az olimpikonok táborába?
Van egy érték, amit teljesíteni kell. A távot le kell úszni egy bizonyos idő alatt, az én esetemben a 100 méteren 1:32 volt az idő. Nekem ez a teljesítmény körülbelül egy éve meg volt. Már tudtuk, hogy ott van a lehetőség, hogy kijussunk a paralimpiára, csak még nem voltunk teljesen biztosak benne. Sokan úgy gondolták, és ezt mondták is, hogy egy úszás számmal minek menjek ki Londonba.
Az úszás előtti perceket miként lehetett megélni?
Megpróbáltam mindent kizárni magam körül. Csak az úszómedencére próbáltam összpontosítani.
A családból volt kint valaki veled?
Az apukám. Hallani is lehetett. Egyszerűen hallottam a kiabálását, hogy „Viktor!” Rögtön mondtam magamban: „Jesszusom, itt van az apám!”
 |
| A köztársasági elnök sok sikert kíván Kemény Viktornak a paralimpia előtt. |
Milyen volt az a pillanat, amikor megtudtad, hogy bekerültél a döntőben?
Nagyon jó érzés volt, mert senki sem tudhatta, hogy célba érek. Még én sem gondoltam volna. Óriási meglepetés volt mindenkinek. Az edzőm is elégedett volt!
Meddig voltatok kint Londonban?
Leúsztam a döntőt, majd másnap hazaküldtek minket. Úgy távoztunk a paralimpiáról, hogy egy ember elkísért a buszhoz és egyszerűen elköszönt tőlünk, majd négy órát vártunk a reptéren.
Ezt azért nem így kellett volna.
Hát bizony nem így…
A nyári olimpiát bármelyik adóról lehetett nézni egész nap. A paralimpiával már más volt a helyzet…
Az itthoniakat nem érdekelte, hogy közvetítsék. Például az angolok 3-4 csatornán egyszerre közvetítették ezt az eseményt. A brit társadalom sokkal jobban megbecsüli őket. Londonban lehetett látni, hogy nagy érdek van eziránt. Nálunk ez nem jellemző.
A következő paralimpiára készülsz?
Igen, készülök.
Az úszás mellett mi mindennel foglalkozol?
Az úszás mellett ott van a suli, gimnáziumba járok. Naponta edzek, van úgy, hogy kétszer is.
És az úszás terén milyen céljai vannak?
Mindenképp kitartani!
A.K.
Fotók: net
(Megjelent: Szabad Újság: 2012 októberében)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése