„Csak szeretettel lehet társadalmi munkát végezni”

Beszélgetés Dobosi Róbert kitüntetettel

Szeptember 4-én a pozsonyi Magyar Nagykövetségen az augusztus 20-i államünnep alkalmából Magyar Ezüst Érdemkeresztben részesült Dobosi Róbert a felvidéki magyarság naszvadi közösségének érdekében évtizedeken át kifejtett, széles körű és hatékony társadalmi és közéleti tevékenységéért, továbbá a helyi szintű felvidéki magyar kulturális és közélet szervezéséért és önzetlen támogatásáért, a szlovákiai magyar közösség felemelkedéséért, sorsának jobbá tételéért folytatott áldozatos munkája, példamutató emberi magatartása, sikeres életútja elismeréséért. Többek között az ő nevéhez fűződik a Tűzvirág – Művészetek hete tíznapos rendezvény, illetve ő volt a Harmónia-díj szlovákiai magyar zenei elismerés egyik kezdeményezője és megalkotója. Ez alkalomból kérdeztük a munkájáról, sikereiről és további terveiről.

Milyen érzés volt a díjat átvenni?

Az a típus vagyok, aki nem vár a köszönetekre. Számomra természetes, hogy ezt teszem, hiszen ebben nőttem föl. Ettől függetlenül nagyon jó érzés volt, amikor értesítettek és nagyon szépen megfogalmazták az indoklást.

Mit jelent önnek a közösség?

Elsősorban a családból indulok ki, ami a legközelebb áll az emberhez. Ezt követi a szűkebb környezet, majd a tágabb ismeretségi kör. Az anyaországtól elszakadva a magyar kultúrát kell ápolnunk, ami külön része az életünknek. Mindezt csak úgy tehetjük, hogy a hozzánk közelálló emberekre és környezetünkre odafigyelünk. A valóságban ez egy nagy közösségnek a része, amit nem lehet kiragadni, hiszen a sok kis közösség egyirányú, aktív munkája viszi előre az egész közösséget.

Sok mindent köszönhet Önnek a faluja. Mi mindennel foglalkozik?

Helyi szinten az utóbbi évtizedben legtöbb időmet a Csemadokban töltöm. Emellett jelenleg képviselőként, előtte pedig bizottsági tagként tevékenykedtem. Állandóan a közéletben mozgó emberként nagyon sok helyen ott voltam. De úgy érzem, a munka a Csemadokban csúcsosodott ki. Itt igyekeztem a korábbi tapasztalataimat kamatoztatni.

Naszvadon a kulturális élet virágzik, aminek nagyban az Ön érdeme.

Ami a kulturális életet illeti, a rendszerváltás a településre rossz hatással volt és ezt valamennyire még ma is érzékelhetjük. A Csemadok árnyékában nőttem föl, hiszen a szüleim és testvéreim aktívan kivették részüket a kulturális életből. Gyerekkoromban sokkal aktívabb volt a falu. ’89 környékén mindez eléggé visszaesett, ami a kertészkedés rovására írható fel. Míg anyagilag gazdagodott a falu, addig szellemileg leépült, hiszen a sok munka mellett már nem volt idő és energia a kultúrára és a szórakozásra. Ha megszakad egy folyamat, nagyon nehéz újból ugyanarra a színvonalra felhozni. Örülök annak, hogy Naszvadon sikerült elérni azt, hogy egyre többen járnak a rendezvényeinkre, ahol közösségben töltjük el az időt. Ha egy tíz napos rendezvény során van, aki nem a tévé előtt ül, hanem kulturális életet él – sikert értünk el.

Nálunk, a Csemadokban íratlan szabály, hogy havonta saját rendezvényt szervezünk. Ennek csak kis része a saját csoportok által készített műsorok. Ezeket más településeken mutatjuk be. Viszont nem maradhatnak el a zenés műsorok, a színház, a könnyű- és a komolyzene sem. Ami dicséretes, hogy a Csemadok tagsága meghaladja az ezer főt. Ebből 120 aktív tagunk van, a kisgyermektől a nyugdíjas korúig, és bárkit szívesen látunk.

Mi a titka a naszvadi Csemadok sikerének? Mit tanácsolna a többi kulturális szervezetnek?

Mindenképpen kell egy 2-3 fős szűk csapat, aki akarja ezt a munkát végezni és vannak elképzeléseik. Egy jó csapattal hegyeket lehet megmozgatni. Ha nem is tud mindenki egyformán vállalni a feladatokból, amit viszont elvállal, azt becsülettel végezze. Hisz nem mindenki rendelkezik egyforma mennyiségű szabadidővel, ami érthető. Nagyon fontos, hogy olyan csapat jöjjön össze, akik jól érzik magukat egymás társaságában. Az sem baj, ha nincs sok ötlet, elég, ha nyitott szemmel járunk és más ötletekből is meríthetünk, amiket a mi lehetőségeinkre és körülményeinkre átformálunk. Viszont utánozni sem kell, mert az sosem lesz saját munka. A sok kis ötletből születnek a saját elképzelések, ami a közösségé. Amit fontosnak tartok, hogy számos munkát egy ember is meg tudna oldani, de több személy bevonásával lesz igazán közösségi munka. Ugyanígy, az ötletek terén is jó, ha mindenkiét meghallgatjuk és megpróbáljuk elfogadni. Ezáltal a többség véleménye tükröződik vissza.

Ami viszont a legfontosabb: az az elhatározás. Édesapám mindig azt mondta, hogy: „Merjél álmodni, és próbálj meg mindet megtenni azért, hogy álmaid valóra váljanak!”

Az ilyen munkát nem lehet fizetésért csinálni. Csak szeretettel lehet társadalmi munkát végezni. Az érdekből való munka gyorsan kifullad. Sokszor nehéz a kívülálló embereket meggyőzni arról, hogy mi az érdek és a mi a szívből jövő munka, de nem is ez a fontos – vigyük előre a dolgokat. Kételkedők mindig lesznek.

A családja mennyire támogatja munkájában?

Hál’ Istennek nagyon jó feleségem van, aki nem tűri, hanem jó szívvel elviseli a munkámat, hiszen nincs olyan este, hogy ne legyen program, megbeszélés, szervezési munka. Szinte minden hétvége foglalt valamilyen rendezvény miatt. Mivel a gyerekek már felnőttek, ilyen szempontból szabadabban mozgok. Ami óriási előnyt jelent számomra, hogy a rendszerváltás óta magánvállalkozóként tevékenykedem. Ezáltal az egész napomat magam osztom be. Természetesen ugyanezt a társaktól nem várhatom el.

Jó érzéssel adok. Számomra mindig nagyobb öröm volt adni. Ebben nőttem föl. A legnagyobb ajándék az, amikor látom a csoportnyi dolgozó embernek arcán, akik részesei voltak egy-egy rendezvénynek, hogy örülnek annak, ami létrejött és az ő érdemük is benne van. A társadalmi munkában ez éltet. 

Milyen tervek vannak még a tarsolyában?

Van egy nagy álmom. Nem tudom, hogy mikor tudom megvalósítani, de már csak pénz kérdése, hiszen az elképzelés és az akarat adott. Egy Kárpát-medencei népművészeti fesztivál szeretnék szervezni, de olyan színvonalon, mint a Tűzvirág – Művészetek Hete, vagy a Harmónia-díj. A négy-öt napos fesztivált úgy tennénk érdekessé, hogy a tizenévestől az idősekig, mindenki jól szórakozzon. A zenei összetételnek széles skálára kell mozogni, hogy minőségi, de egyben évről évre fejleszthető is legyen. Nagy vágyam, hogy a felvidéki magyarság kulturális életében ezt összehozzuk.

Ando Krisztina

Foto: D.R.

(Megjelent: Szabad Újság 2013 szeptemberében)