„Csak legyen mindig egy kis színház!”

Beszélgetés Becse Szabó Ilona operetténekessel

A találkozásunkra egy kedves, szerény hölgy érkezett, pedig kivételes szoprán hangjával van mire büszkének lennie. A Naszvadon élő Becse Szabó Ilona opera és operetténekes meghódította a hazai nagy színházakat és számos nemzetközi, rangos versenyen bizonyította tehetségét. Beszélgetésünkkor azonnal megnyílt és őszintén beszélt karrierjéről, vágyairól és félelmeiről egyaránt.

Miként került az opera és az operett világába?

Nálunk mindig az éneklés volt az első. A húgommal a zene mellett nőttünk föl, együtt énekeltünk. Ő táncdalénekes lett. A nagyszülőknél nagyon sokat daloltunk. Amikor nagyobbak lettünk, állandóan a Neoton Família, Dolly Roll és Zoltán Erika szólt a magnóból. Az alapiskola harmadik osztályát jártam, amikor beírattak a zeneiskola zongora szakára. Az órán játszottam a feladott művet, amit pedig nem tudtam eljátszani, elénekeltem, mert a dallamot ismertem. A tanárnő felfigyelt a hangomra és bemutatott az akkori énektanárnak, Paszmár Jánosnak, aki ma már a gútai Művészeti Alapiskola igazgatója. Az alapiskola után két évig gimnáziumba jártam, de az éneklés számomra ugyanolyan fontos maradt. Így 16 évesen jelentkeztem a Pozsonyi Konzervatóriumba – előtte a szülők nem engedtek volna a fővárosba – ahová fel is vettek. Mindezt a Zeneművészeti Főiskola követte. Nagyon sokáig nem tudtam választani az opera, operett és a musical között. Ahogy befejeztem a főiskolát, úgy jött az első szerep a Szlovák Nemzeti Színházban. Bekerültem Ruggiero Leoncavallo: Bajazzók – Nedda szerepére. A tanulási időszak alatt a Víg özvegy előadásban hirtelen megüresedett Valencienne szerepe és engem kértek fel rá. Két hetem volt megtanulni a szerepet és ezzel debütáltam a Szlovák Nemzeti Színházban 2007. március 15-én, ami többszörösen jeles nap volt számomra. A többi szerep már jött magától. Még 2004-ben részt vettem és első lettem a Lehár Ferenc Nemzetközi Operettversenyen, és itt ismert meg Zdeněk Macháček karmester. 2007 szeptemberében a kassai Állami Színházban válogatást szerveztek a Csárdáskirálynőre, én Szilvia szerepére jelentkeztem és megkaptam. Besztercebányán szintén a Víg özvegy Valencienne szerepe üresedett meg. Érdekes, ahogy ez a szerep végigkísér! Főként operett szerepekre hívnak, de szerepeltem operában is. Nagyon szeretem ezt csinálni!

A szerepekhez az ének mellett bizonyára színészi képesség is szükséges.

A konzervatóriumban és a főiskolán is tanultunk színészetet, de ezt nem lehet teljesen megtanulni. A színházban figyelni kell a tapasztaltabb színészeket, énekeseket. Amikor először mentem be a színházba próbálni, akarva-akaratlanul is meghúztam magam, ami a tartásomon is látszott. A rendezőasszisztens Anna Kľuková, volt szólista – sajnos már nem él – odajött hozzám és azt mondta: „Húzd ki magad! Senki nem láthatja rajtad, hogy kezdő vagy! Csak te érezheted legbelül, de a színpadon nem szabad, hogy lássák.” A főiskolán megtanították, hogy bizonyos érzéseket miként fejezz ki. Ehhez hozzá kell adni, ami belőled jön és azt is meg kell figyelni, hogy a színpadon miként mutat. Az a szép a színházi életben, hogy számos élethelyzetet megélhetsz, más bőrébe bújhatsz és kiteljesedhetsz olyan dolgokban, ami a saját életedben nem tudsz megtenni.

Vannak példaképei?

Számomra minden egyes kolléga és az életben minden ember valahol egy tanító. Hiszem, hogy nem véletlenül találkozunk bizonyos emberekkel. Nincs olyan énekesnő vagy énekes, akit a tanulásom során állandó jelleggel hallgattam volna, mert számos jó énekes van. Így próbáltam kiválogatni, nekem mi tetszik, és ehhez beleadom önmagam is. Nem hallgatok reggeltől estig operát. A hétköznapokban otthon a rádió és a könnyűzene szól.

A szereplések mellett tanítással is foglalkozik.

Idén harmadik éve tanítok. Valójában nem akartam tanítással foglalkozni. Voltak nagy álmaim: világhírű karrier, de legalább külföldi szereplések, elismerések. Sokáig nem tudtam elfogadni, hogy ez nem jött el. Az énekes-színészi pályán van olyan időszak, amikor egyszerre számos munkát ajánlanak, és utána akár 2-3 hónapig semmit. Ez utóbbi lelkileg megviselt, hogy nincs munka, és nem kellek. Akkor tudatosítottam, hogy miért lenne kevesebb egy tanár? Így jelentkeztem erre a pályára. Ma az ógyallai Művészeti Alapiskola tanára vagyok és a világ legjobb választása volt. Ezáltal a szerepek is újra megtaláltak. Az is remek, hogy kihelyezett részeken, Naszvadon és Perbetén tanítok. A diákok örülnek, hogy hozzájuk megy a tanár és nem nekik kell utazni.

Egyszerűen a fejemben helyre kellett rakni az értékeket. Ha a nemzetközi karriert választom, akkor a családi élet bizonytalan. Így van egy csodálatos férjem, egy jó munkahelyem, ahol aranyos gyerekek várnak és emellett énekesként is kiteljesedhetek. Mi más kell még? Ha valaki megkérdezi, hogy jó így? Igen, boldog vagyok! Csak legyen mindig egy kis színház, ahol a bolondságomat, a másik énemet kiélhetem.

Milyen Becse Szabó Ilonához járni énekórára?

Nagyon sok gyerek, szerintem nem tudja, hogy a tanításon kívül mivel foglalkozom. Ezért múlt évben színházlátogatást szerveztem Besztercebányára. Azt szerettem volna, ha látják milyen, amikor a tanárnő más bőrébe bújik. Többségében kollégák jöttek el, viszont a diákok itt a környéken gyakran látnak énekelni a színpadon. Érdekes, amikor a diákok azt mondják, felvételeket láttak rólam az internetes zenei megosztón.

Felvidéki magyarként sosem vágyott Magyarország, Budapest meghódítására?

De igen, a budapesti Operettszínházba vágyom. Nagyon tetszenek az ottani előadások. A színház világában leginkább ajánlásokkal lehet bejutni, így Budapestre is. Remélem, egyszer sikerül!

A közeljövőben hol láthatjuk Önt?

Október 19-én Ógyallán a Táncdal Gálaesten lépek fel, ahol három diákom is bemutatkozik. Novemberben Érsekújvárott Klein Ottóval lesz közös szereplésünk. Ami a színházat illeti november 8-9-én a pozsonyi Nemzeti Színházban Ľubica Čekovská: Dorian Gray c. operában Sybil Vane szerepét énekelem. Decemberben 13-14-én pedig Besztercebányán Gejza Dusík: Hrnčiarsky bál c. operettjében Ilonka szerepét játszom.

Milyen egyéb tervei vannak?

Nincsenek nagy tervek. Az lenne jó, ha mindig szeretnének és kellenék. Nagyon szeretnék hódítani máshol is, de az is fontos, hogy ne menjen a család rovására. Az álmom, hogy egészségesek legyünk, és még jó pár évig tudjak énekelni. Sokszor szerencse kérdése, hogy hova jutunk el. Érdemes jó időben, jó helyen lenni!

Ando Krisztina

Fotó: Holop Ferenc, Michal Hudák
(Megjelent: Szabad Újság 2013 szeptemberében)