Március 15-e alkalmából Áder János Magyarország köztársasági elnöke Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette Csámpai Ottó egyetemi tanárt Komáromban. A kitüntetést egyetemi kutatómunkájáért, Szlovákia magyarlakta településein, a Zoboralja magyar falvaiban hosszú évek óta folytatott etnoszociológiai kutatásaiért, a nemzeti-etnikai azonosságtudat problémáinak vizsgálatáért és tudományos igényű feldolgozásáért kapta. A kitüntetés alkalmából Csámpai Ottóval beszélgettem eddigi munkájáról és céljairól.
Az életben mi volt az igazi kihívás Önnek?
16 éves koromtól a szülőfalumtól távol éltem: középiskolai és egyetemi kollégiumok, munkahelyek és lakóhelyi változtatások, külföldi utazások. Amikor néhanapján hazatértem Nyitracsehibe az emberek körülvettek és érdeklődtek a munkám iránt. Természetes, hogy örültem ennek. De amikor közel 40 év távollét után elhatároztam, hogy visszatelepedek szülőfalumba – ez volt a legnagyobb kihívás számomra. Nem tudtam, miként fogadnak majd, milyenek lesznek az elvárásaik, vissza tudok-e illeszkedni, hiszen közben sok minden megváltozott. Sikerült, és már öt éve itt élünk. Emellett mindenfajta munka kihívásnak számít. Még a legegyszerűbb egyetemi előadás is, mert rendkívül igényes vagyok magamhoz. Több évtizedes gyakorlattal a hátam mögött még ma is minden előadásom előtt úgy izgulok, mint kezdő tanárként. Mindig arra törekedtem, hogy olyan egyetemeken tanítsak, ahol jobban tudom megmérettetni magam, mint az otthoni, baráti közegben. Sokáig a Szlovák Műszaki Egyetemen majd a Nagyszombati Egyetemen működtem, tehát szlovák intézményekben, ami szintén nagy kihívás volt, hogy ott mennyire tudom megállni a helyem. Mi több, számomra az is fontos volt, hogy felkarolhassam, támogassam azokat a magyar diákokat, akik itt tanultak.
Szociológusként a 90-es években Zoboralján a nemzeti-etnikai azonosságtudat problémáit vizsgálta. A helyzetet miként látja ma?
Igen, csaknem húsz évvel ezelőtt írtam meg az első kutatási eredményeimet „Viharvert nemzettudat” címen. A kutatást 1993-ban végeztük el, bár kezdetleges szinten, de ez volt az első ilyen nemű felmérés az akkor önállósult Szlovákia területén. Bíztam abban, hogy az adatok és a javaslatok arra fognak szolgálni, hogy a helyzet változzon. Sok minden változott, de sajnos a rossz irányba is. A magyar alapiskolák látogatottsága rendkívül alacsony, a kisiskolák helyzete veszélyeztetett, a magyar lakosok száma nemzetiségi és anyanyelvi szinten csökkent, a térségben a magyarság megosztódott különböző érdekcsoportokra és a politikai pártokra. Még ebben a kis térségben is azt kell tapasztalnunk, hogy a nemzeti ünnepeinket többször kell megünnepelnünk, mert minden csoport magára akarja felhívni a figyelmet.
Lát valami esélyt az összefogásra?
Nehéz a jövőbe látni. Ha a felvidéki magyarság csúcspolitikájában nem lesz valamilyen összefogás, akkor az alsó szinten sem lehet nagyon látni. Bár most a választások előtt vannak próbálkozások. De az egyszerű embereknél érezni lehet ezt a bizonytalanságot, sőt kilátástalanságot. Nagyon fontos a közösségi munka, s ezen belül a nagyon intenzív felvilágosítómunka. Azonban nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt politikusoknak kellene végezniük. Az egyszerű ember vonzó egyéniségeket szeretne látni, akik tenni is tudnak az érdekében.
Kutatási célokból többször járt Udmurtiában. A legutóbbi könyve Közép Európa = Kárpát-medence címen jelent meg orosz nyelven. Milyen eredményekkel tért haza, és milyen lehetőségeket lát az udmurt kapcsolatban?
Elég sokat járok a nagyvilágban. Bejártam az egész Kárpát-medencét, sok előadást tartottam az elcsatolt területeken, de a nyugat-európai magyarság között is. A határ megnyitása nyugat felé nem igazán vonzott. Mindig oda szerettem volna kijutni, ahol a rokonaink és elődeink éltek. Ezért inkább Kelet-Európa és Ázsia irányába mentem. Ma már elmondhatom, az egész kelet-európai és belső-ázsiai térséget bejártam, ahol a történelem szerint az őseink éltek. Mégis a legszebb és legérdekesebb élményeim Udmurtiából vannak, amely még Európában található. Függetlenül attól, hogy nem vagyok elkötelezett híve a finnugor származáselméletnek, az udmurtok között nagyon sok jó barátot, ismerőst találtam. A könyvemet is olyan céllal írtam, hogy az udmurtok (régi nevükön a votjákok), minél többet tudjanak meg rólunk, magyarokról. Felvázoltam a közép-európai, kiváltképpen Kárpát-medencei nemzeti fejlődést. Hiszen ők az orosz területen olyan helyzetben élnek, mint mi itt Európa közepén.
Mindemellett az udmurt, szlovák és magyar egyetemek között diákcserék jöttek létre, amely által megismerjük egymás kultúráját, életét és történelmét, így együttműködést építhetünk a tudomány és a kutatás területén.
Jelenleg mi mindennel foglalkozik, és milyen céljai vannak?
Most a napokban jelent meg a legújabb kutatási-módszertani tankönyvem diákjaim részére. További két könyvem van készülőben: az egyik Comenius filozófiai rendszerével foglalkozik, ez egy komoly filozófiai értekezés. A másik, az 1990-től 2000-ig felölelő kornak a bemutatása a hozzám írt leveleken keresztül. A Kárpát-medencéből és a világ más szegletéből nagyon sok levelet kaptam, aminek közreadása egyfajta kordokumentum, amely értékeli a felölelő tíz évet. Mi több, a címet Karinthytól kölcsönöztem egy kis módosítással: „Így írtatok ti”. Ma már azért is érdekes, hiszen a klasszikus levelezés korszaka lezárult és csak a neten vagy a mobiltelefonon keresztül értekezünk egymással.
Amikor visszaköltöztem Csehire felépítettem egy Kazahsztánból hozott jurtát, amely egyfajta kulturális központként szolgál. A falu lakossága hamar észrevette, hogy a jurtában rendszeres előadások, könyvbemutatók, kiállítások vannak, ami számukra valami új dolog, és értékelik mindezt, sőt elvárják, hogy ez folytatódjon. Közben a „JURTA” átlépte Csehi határait, aminek rendkívül örülök, hiszen mégiscsak van esély pozitív elmozdulásra.
Ando Krisztina
Kép: Cs.O.
(Megjelent: Szabad Újság 2013 áprilisában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése