 |
| Kölcsey szobra a református Láncos templom előtt. |
A Szamos partján fekvő város napjainkban Szatmár megye székhelye Erdélyben (Partium), néhány kilométerre a mai Magyarországtól, valamint Kárpátaljától. A várost az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés értelmében annak ellenére csatolták Romániához (román neve Satu Mare), hogy abban az időben a város lakosságának 95%-a magyar anyanyelvű volt. Ma a 132 ezer lakosából 41%-a magyar.
A település két részből áll: Szatmárból és Németiből, amelyeket a Szamos folyó választ el. A két városrész 715-ben egyesült.
Az első írásos emlék 1150-ben Zothmar néven említi a települést. Szatmárnémeti várát 1213-ban építették, és II. Rákóczi Ferenc parancsára rombolták le a szatmári békekötés évében, 1711-ben.
1829-ben a megye főjegyzőjévé a kiváló költőt, Kölcsey Ferencet nevezték ki. Azóta mondják Szatmárt „Kölcsey városának”. A Himnuszt 1823. január 22-én Szatmárcsekén (Csekén) írta (magyarországi település a határ mentén). Ma ezt a dátumot a Magyar Kultúra Napjaként tiszteljük. A város idén is méltón emlékezett meg e jeles napról, és egy hétig tartó kulturális programsorozattal kedveskedett a magyar lakosságnak. Mellszobrát a Láncos templom előtt fedezhetjük fel.
A város híres szülöttei többek között Bánhidi László színművész, Dsida Jenő költő, Darvas Gábor zeneszerző. A magyar színházban játszott egykor Jászai Mari és Fedák Sári is.
Méltón nevezhetjük a várost a templomok városának is, hiszen református, római- és görög katolikus, evangélikus, unitárius, baptista, ortodox és izraelita felekezetű templomok sokasága látogatható.
 |
| A székesegyház főoltára carrarai márványból készült. |
Főtéren található – amelyet történelmi városrész központja– a Római Katolikus Krisztus Mennybemenetele Székesegyház, melyet sokan csak „Nagy templomként” emlegetnek. Külsőleg klasszicista stílusú épületet 1768-ban kezdték építeni. A székesegyház előtt Hám János (1781-1857) püspök mellszobra található, aki a városban a szegényeknek ápolóintézetet, irgalmasrendű kórházat, tanítóképzőt és hatalmas apácakolostort épített. A templom belseje teljesen barokk stílusú. Orgonája a megye legnagyobb és legszebb darabja, amely 1925-ben készült el. Két sekrestyéje a szentély két oldalán található, egyikük ad átmenetileg otthont a felbecsülhetetlen értékű püspöki képtárnak. A templom alatt található kriptában nyugszanak Szatmár püspökei.
Közel a székesegyházhoz fellelhetjük a Püspöki Palotát. Az épületegyüttes 1804–1840 között épült. Ez alatt többször is átépítették, és 1851 óta szolgál a püspökök rezidenciájaként. Klasszicista stílusú épület, magában foglalja az egykori Püspöki Levéltárat és az egykori Papnevelő Intézet szárnyait is. Manapság a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont használja ezeket a részeket. Mindmáig a város egyik legszebb épülete. Fénykorában nagy udvara volt, amelyet a Sugárút kialakításakor kurtítottak meg.
 |
| A Püspöki kápolna híres oltára |
A palota egyik gyöngyszeme a kápolna. Eredetileg teljesen dísztelen volt. Bornemissza Tibor püspök idején 1908-ban átépítették, ekkor készült a gipszkazettás mennyezet is. A bútorzat szibériai topolyfából készült. A kápolna egyik nevezetessége az oltár, amely az erdődi kastélyból származik. Ez előtt az oltár előtt kötött házasságot Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1847. szeptember 8-án Erdődön, pontosan egy évvel találkozásuk után.
Ugyancsak a főtéren láthatjuk a régi Pannónia szállót – ma Dacia Hotel – , amely az egyik legszebb szecessziós stílusú épület messze környéken. Manapság eléggé elhanyagolt és üres állapotban van. A szebb időket is megélt szálló 1902-ben épült Lechner Ödön tervei alapján. Makettje az 1903-as bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert.
 |
| A Tűzoltó toron, előtérben Hám János szobra |
A szálló mögötti udvaron magasodik a Tűzoltó-torony, amely 1904-ben épült fel. A torony tetejéről – amely 45 méter magas – csodálatos kilátás nyílik az egész városra.
A város bőséges látnivalójáért érdemes több napra ellátogatni, és mindezek mellett felfedezni az ott élő magyarok nyíltságát és szeretetét.
Ando Krisztina
Fotók: a szerző
(Megjelent: Szabad Újság 2010 februárjában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése