Immár tíz éve, hogy nem vagy közöttünk. Éltél, ameddig éltél. Elhullattad leveleid, szirmaid, mint tövis nélküli rózsa. Röpke életed mégsem volt hiábavaló. Megmutattad miként kell élni, gondolkodni, cselekedni.
Kitártad tiszta lelked, egyenes gerinccel jelezted a helyes irányt, hogy vállaljuk fel gyökereinket, magyarságunkat. Spirituális ars poeticád is arra int, hogy ki kell állnunk nemzetiségünk mellett és nem szabad örökségünket eldobni.
Mindvégig küzdötté a kórral, bár ebben a küzdelemben alul maradtál, de tudomásunkra adtad, hogy mindez nem volt hiábavaló. Nem elég reménykedni, hanem tenni is kell a szebb jövőnkért!
Bár nem ismertelek személyesen, csak 2005-ben hallottam Rólad először, de a földi léten túl még most is oly nagy az erőd, hogy egyszerűen megragadtál, lenyűgöztél. Mintha mindig is ismertelek volna…
Amíg egy ember is emlékszik nevedre és tetteidre, addig ugyanúgy köztünk élsz. Bár sosem fogsz megöregedni, mégis nagyon sokáig itt leszel az emlékezetekben, szívekben.
Miért magyar?
Spirituális ars poetica
a szellemi épülésben
testemre öltöttem a magyart
hogy legyen iskolám
és vezeklésben teljes utam
az igaz hazába
(2001 augusztus)
Kantár Csaba 1978-ban született Szímőn. 1995-ben már performance előadásokat készít, Azbeszt Lap(p) álnéven rendszeresen ír az Ifi-be és az Ifi-Teszt rovatszerkesztője. 1996-tól 1999-ig rendszeres szereplője a Stúdió Erté-nek, a Klikk fesztiváloknak és az írótalálkozóknak. Itt perfomanceivel és versivel mutatkozik be. Művei megjelennek az Angyalzsugor c. antológiában és a Szőrös Kő irodalmi folyóiratban. Az AB-ART megjelenteti első vesekötetét, Rozsdát jövendölve címen. Szeptemberben barátaival megalakítják a Levédia Kört, és őt választják elnökévé. A kör célja a nemzettudat ébrentartása a fiatalokban. 2002-ben megalapítják a Levédia Kör Szabadegyetemet, amelyen több neves szakember tart előadást.
2003 januárjában örökre búcsút kell, hogy vegyünk tőle. Ugyanis 2001-ben a jobb térdén felfedeznek egy rákos daganatot, majd májusban megoperálják, és azt követően kemoterápiás kezelésekre jár. A szeptemberi CT-vizsgálat kimutatja, hogy tüdejében gócok alakultak ki, majd a tüdejét is megműtik, és újabb kemoterápián esik át. Szakít addigi múltjával és az élet reményében elküldi jelentkezését a Budapesti Buddhista Egyetemre. Édesanyja a végső búcsúkor megkereszteltette fiát a római katolikus hitvallás szerint. Prózakötete már csak halála után jelenik meg.
Mindössze 24 éves volt, mikor eltávozott az élők sorából. De tettei nem ezt sugallják. Annyira sokoldalú tehetség volt, hogy ha a föntiek adnak még neki egy kis időt, ha engedik, hogy teljesen kibontakozhasson, igazi híresség válik belőle. Csaba hitt az újjászületésben, úgy vélte, hogy a mostani szenvedése nem oktalan. Előző életében elkövetett bűnéért kellett ily módon megfizetnie? Ha így van, akkor lelke megszerezte a végső beteljesedést, a végső nyugalmat.
„…Csaba lekiabálhatja nékünk kacarászva odafentről, már önmaga is az abszolútum, az egész létezőt magába foglaló és teremtő részévé válva, hogy: a halállal kevesebb nem lettem!” (Dömény Andrea: Szúrja namaszkára)
Ando Krisztina
(A cikk másik fele megjelent Vasárnap 2006 februárjában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése