Oldalak

2012. augusztus 15., szerda

„Mertünk nagyot vállalni és alkotni!”

Útjuk során a Télapót is meglátogatták. 

Beszélgetés Keresszegi Petrás Elődel és Benedek Lehel Csabával, a két európai vándorral


Két erdélyi fiatal, mindenre elszántan, gondoltak egy merészet és valóra váltották egyik nagy álmukat. Keresszegi Petrás Előd és Benedek Lehel Csaba bejárta két keréken Európát. 2010. május 16-án indultak otthonról, Marosvásárhelyről hódító körútjukra. Számukra nem a cél a lényeg, hanem az út maga. Honnan volt erre idejük?


Egyszerű a válasz: Mindenkinek annyi ideje van, amennyit szán magára! Ezekkel az elvekkel és gondolatokkal indultak útnak és kerekeztek erdőn, mezőn, hegyen át, megmászták a Mont Blancot, látták az északi sarkfényt, fürödtek tengerben és az Atlanti óceánban, megismerkedtek új kultúrákkal, szokásokkal, nyelvekkel, emberekkel… Egy szó, mint száz 15 hónap alatt 33 000 km a lábukban világot láttak, és augusztus 28-án a két vándor hazatér, de előtte ellátogattak Kürtre, ahol találkoztunk és nem hagyhattam őket szó nélkül.


A kerékpártúrával mi volt a célotok?
Lehel: Millió okunk volt erre a kerékpártúrára. Az egyik az, hogy mindenkinek vannak álmai, nekünk is vannak, és az utazás az közös álom volt. Mi gondoltunk egyet és megtettük. Tulajdonképpen még nem éreztem magam készen arra, hogy házasságot kössek, karriert építsek. Úgy éreztem, hogy valami még hiányzik az életemből. Mertünk nagyot vállalni és alkotni, és most itt vagyunk Felvidéken. Körbejártuk Európát.

Lehel, Tamás és Előd közös útjuk során
Miként ismerkedtetek meg a kürti Kovács Tamással, aki a Majer István Emléktúra alkalmával ült kerékpárra? 
Előd: Indulásunk után, amikor Szlovákiában jártunk, Tamás csatlakozott hozzánk másfél napra és búcsúzáskor megígértük egymásnak, hogy Olaszországban újból találkozni fogunk. Eltelt egy év, mi körbejártuk Európa nagy részét, míg eljutottunk Olaszországba ott valóban találkoztunk Tomival és hazakísértük.

Erre a hosszú időre, míg úton voltatok, hogy tudtátok az anyagiakat és a felszerelést bebiztosítani? 
Előd: A támogatók által tudtuk megvenni a felszerelést: biciklit, táskát, ruházatot, laptopot. Mindent, amire szükségesnek tartottunk. Az útiköltségre való pénzt a motorkerékpárunk eladásából fedeztük. 

A megtett útvonal

Induláskor miként tekintettek rátok? 
Lehel: Úgy néztek ránk, mint valami bolondra, őrültre, aki hamarosan hazajön. De úgy gondolom, hogy nem mi vagyunk a bolondok, hanem azok a hétköznapi emberek, akik beskatulyázva élnek, csak dolgoznak és nem élik az életet. Igaz, hogy 27 éves vagyok, de valahogy másként látom ezt az egész életet, mint mások. Úgy érzem, hogy én vagyok a normális. 


Ilyen hosszú vándorlás után abba tudjátok hagyni ezt az életformát?
Előd: Ez mindenképpen nehéz döntés. Másfél évig szabadságban éltünk, most hazamegyünk a négy fal közé munkába állni… Mindenképp le kell ülni, át kell gondolni, mert ha folytatni szeretnénk, akkor arra megint pénz kell, dolgozni kell, viszont ugyanúgy szeretnék családot is, ahhoz megint nem lehet kirándulni. Esetleg most jön a család, munkahely és majd utána együtt. 

Napi szinten miként viseltétek el egymást? 
Lehel: Nehéz volt. Volt, hogy vitáztunk is. Nagyon nehéz mindennap elviselni a másikat, mert mindenkinek van egy kis bogara. A legrosszabb az, hogy ha mindkettőnek egyszerre jön elő. Voltak szituációk, amikor ketten erősebbek voltunk és volt, amikor hátráltattuk egymást. 

Európa legmagasabb csúcsán, a Mont Blancon.

Mit adott nektek ez a másfél esztendő?
Előd: Az úttól nagyon sokat kaptunk, ugyanúgy emlékeket, de megerősödtünk, megismertük önmagunkat. Ami a legfontosabb számomra, ha megbotlik az ember, kelljen fel és menjen tovább. Nem szabad feladni, hátrálni, mert eljön az a pillanat, amikor a probléma megoldódik! Csak bátran előre!
Lehel: A legnagyobb élmények az emberekkel való kommunikáció és kapcsolat jelentette. Konkrétan nekem nagyon jól esett, ami Kürtön várt Tamásra és ránk. Ahogy ez Tominak jól esett hazatekerni Kürtre, úgy a Kürti közösségnek is jól esett őt látni és fogadni. Az élmények az emberekkel a legszebbek. (A két erdélyi utazó blogja.)


A.K.
(Megjelent: Szabad Újság 2011 augusztusában)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése