Beszélgetés Miklós Lászlóval, a volt környezetvédelmi miniszterrel
Ez évben 20 éve, hogy a bősi vízerőmű turbináit beindították. A sikeres próbaüzem után 1992. október 23-án megkezdték a meder áttöltését és a Duna elterelését. A Dunának egy szakasza teljesen megváltozott, és mindehhez nem csak az ott élőknek kellett hozzáidomulni, hanem a természetnek és állatvilágnak is. A vízerőmű létrejöttéről, a körülötte lévő konfliktusról és a környezetre való hatásról beszélgettem Miklós Lászlóval, a volt környezetvédelmi miniszterrel.
– Majdnem 20 éve, hogy elrekesztették Dunacsúnynál a Dunát, azóta van ebből nemzetközi konfliktus. A magyar fél úgy értékeli, hogy el lett terelve a Duna, a szlovákok pedig úgy látják, hogy azért kellett elterelni a folyót, mert a magyarok nem tartották be a megállapodási feltételeket, nem építették meg azt, amit kellett volna.
Mit tudhatunk az előzményekről?
Már 1955-től a Pozsony – Budapest közötti szakaszon a hajózási feltételeket javítani akarták, mert volt néhány küszöb, ahol sekélyebb és gyorsabb folyása volt a víznek. Mindez a hajóknak nagy gondot okozott.
Az energetikai kihasználás szintén régi ügy volt, hiszen a Duna felső szakaszán legalább 12 – 15 erőmű található, a lenti szakaszon csak a vaskapunál van.
A vízlépcsőrendszer tervezésekor négy fontos célt állítottak fel: az energetika kihasználása, a hajózási feltételek a javítása, az árvízvédelem és a mezőgazdasági öntözés. A rekreációról akkor még nem beszéltek.
Sok vita volt a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése körül. A Szlováki Tudományos Akadémián, ahol én is dolgoztam, találkoztam ezzel a kérdéskörrel. Három variáns közül nem azt támogatta, amit végül megvalósult, de elkezdődött az építkezés. A szerződés közös erőműről beszélt úgy, hogy a beruházás és javak is közösek lesznek. Kétlépcsős rendszer, azaz a Bős – Nagymaros közül az utóbbi a Dunakanyarban, Visegrád fölött épült volna meg.
 |
| A hajók épp a csatornán való átkelésre várnak Bősön |
1986-87-be az építkezés erőteljesen beindult. Egy évvel később volt egy tudományos konferencia Szomolányban, ahol a magyarországi kollégák is részt vettek, és még ők sietették Szlovákiát, hogy késik a munkálatokkal. Majd jött a rendszerváltozás. Magyarországon előbb volt kormányváltás és a parlamenti választások. Az akkori pártok azt ígérték, hogy ha megnyerik a választásokat, akkor leállítják a Dunán lévő építkezést, amit elneveztek „Dunaszaurusznak”. Ez a hozzáállás nagy nyilvánosságnak örvendett, mert az összes ilyen nagy építményt a szocializmus művének tartottak. Viszont Bősnél és annak környékén már olyan magas fázisban voltak a munkálatok, hogy a kormány úgy döntött, hogy a C variáns szerint fejezi be az erőművet. Dunacsúnynál a magyar fél nem fejezte be az építkezést, és emiatt terelték el a Dunát a szlovákok.
Mennyire volt fontos a természetvédelem?
Ebben az időben miniszterhelyettes voltam és a természetvédelem hozzám tartozott, de a vízügy nem. Összesen 19 feltételt szabtunk meg a természetvédelem szempontjából, amiket be kellett tartani. A természet szempontjából bizonyos helyeken minden évben műáradásokat kellett létrehozni. Ezt manapság is megteszik néha, de a helyiek rájöttek arra, hogy nem jó ez az áradás, mert mindig beszennyezi az amúgy tiszta tavakat, pl. a Vajkai tavat is. Most már nem árasszák el az egészet.
A természeti feltételekben az volt, hogy az ágrendszer továbbra is működjön a megszokott formában. Ezért lett megépítve a fenékküszöb, ami 2-3 méterrel megemeli a vízszintet Dunakiliti felett, és ez átnyomja a vizet egyrészt a régi Dunába, másrészt az ágrendszerbe.
Megépült egy műág Doborgaz fölött, és hét olyan elzárás van, ami visszahajtja a vizet, és életben tartja az egész ágrendszert. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jobb, mint a természet alkotta, de azokhoz a feltételekhez képest, ami akkor kialakult, mindez megfelelően működik.
Sok kritika érte a bősi vízerőművet.
Az egyik politikai kritika, hogy a szlovákok ellopták a Dunát. A 15. században a nagy Duna ott folyt, ahol most a Kis-Duna, tehát 25 km-rel odébb. Az évszázadok során változott, de ez a folyamat állandó. Majd a Széchényi szabályozás is megváltoztatta a folyását. A vízerőmű kiépítése során 17 km-es szakaszon változott meg a Duna folyása. Az, hogy a magyar oldalon nem épültek meg a vízerőmű további részei, azt eredményezte, hogy problémák keletkeztek a szigetközben. Egyrészt az ágrendszerben lecsökkent a víz és a talajvíz szintje. Az utolsó tíz évben erre irányultak a megbeszélések, hogy másként kell vezetni az öreg Dunát, hogy mindkét oldalra jusson víz. A másik dolog az öreg Duna mélyebben van, mint a mellékágak és ezáltal az utóbbiakat lecsapolja, ami szintén nem megfelelő.
Az utóbbi években többször téma volt a vízlépcsőrendszer magyarországi befejezése.
A magyarországi vízszakértőknek nagyon hasonló elképzeléseik vannak, mint a szlovákiaiaknak, mert ők számokkal dolgoznak. Az ökológusok ellenzik, de a hidrológusok nem. Azóta is, ha a vízszakértők bármilyen nem hivatalos szakmai fórumon találkoznak, egyetértenek abban, hogy Magyarországon is meg kéne építeni a vízlépcső alsó szakaszát. Most már Nagymaros – Visegrád részen biztos nem kezdenének építkezni, bár a számítások szerint ott lett volna a legjobb. Ugyanis ezt már presztízsből sem tenné meg Magyarország, hogy 20 év vita után ugyanott kezdene építkezni. Inkább Visegrádtól feljebb lehetne elképzelni.
Mennyire tudjuk kihasználni a bősi vízerőművet?
Most csak annyi víz lehet, amennyit fenntart a tározó, és amit elfogad a leeresztésnél a vízcsatorna és az öreg Duna. Ha lenne még egy tározó, akkor sokkal több vizet lehetne fenntartani, majd leereszteni, mert az a tározó felfogná. Ezáltal sokkal több energiát lehetne termelni. Most az vízerőmű Szlovákia energetikai hálózatának kb. a 20 %-át termeli ki.
A hajózás szempontjából sokkal gyorsabban közlekednek. Az árvízvédelem szempontjából egyszer sem volt gond.
Mi a helyzet az élővilággal?
Megváltozott. Az ágrendszerben a halaknak ívó helyek voltak, a változás következtében sok eltűnt, ezáltal néhány faj nem is ívik ezen a részen. Ami a halmennyiséget illeti, az nem változott.
A vadállományra főleg a barriér effektus jellemző, azaz nem tudnak átkelni a Duna több pontján, csak a felső szakaszánál. Meg kell jegyeznem, hogy ha most lebontanák az építményrendszert, nagyobb kárt okoznának a természetnek és az élővilágnak, hiszen már hozzáidomultak az elmúlt 20-25 év alatt.
A.K.
(Megjelent: Szabad Újság 2012 augusztusában)
Képek: szerző (1), M.L. (1), net (1)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése