Kisújfalu és Köbölkút határában egy külön világ lakozik, ami a madarak, rovarok és kisebb állatok birodalma. A nádas között közép-európai szinten jelentős élővilág lakozik. Ez a Párizs-mocsár, amely a Garamenti hátság vidékén északnyugat-délkelet irányú, keskeny, hosszú, agyagos löszbe vájt völgyben alakult ki és 184 hektáron terül el.
 |
| A fülemülesitke |
1731-ben Bél Mátyás írt a mocsárról – ami akkor még nagyobb kiterjedésű tó volt – amelyben „úszó szigetekként” említi. Egy évszázaddal később Gyurkovics György is méltatta őket. 1839-ben megjelent munkájának már a címe is sokatmondó: A kölökúti tóról, rajta létezett úszó szigetekről és annak lecsapolásáról. Ebben többek között ezt írja: „Ezen hosszasan kiterjedő tónak hátán az előtt kevés esztendőkkel több szigetek úsztak. Az érintett úszó szigetek természeti tulajdonsága vala, hogy igen erős szélben helyükről kimozdultak, s a tó egyik oldaláról a másikra jutattak. Néha Kisújfalunál telelt, tavaszkor pedig helyét elhagyván, Köbölkútiakhoz visszatért. Mely álhatatlansága a tó mellett lakó Kisújfaluiaknak és Köbölkútiaknak gyakorta alkalmat adott a közveszekedésre midőn egy helység lakosai a rajta termő füvet, nádat, sást lekaszálták, de minekelőtte az megszáradott és elvitethetett volna, az erős szél a szigetet szénával, náddal, sással együtt más helység határába elhajtotta.”
 |
| A virágkáka virágzása |
A tavat Pálffy herceg megbízásából 1819-ben lecsapolták. Jóval később, 1967-ben megépítették az oldalkanálist, melynek segítéségével a térség vizét szabályozhatták. A réteglerakódás által a mocsár aljzata folyamatosan emelkedik, ami által egyre sekélyesebb. Mindez kifejti hatását a mocsári élővilág fejlődésére.
 |
| Amikor a jégmadár megéhezik |
Párizs-mocsár nevet a népi etimologizálás szerint a pára, párás szavakból eredezteti. Már 1966-ban védetté hellyé nyilvánították és 1990-től a Ramsari egyezmény listájára is besorolták. Azon kívül, hogy ritka nádas mocsárnak számít, értékes és veszélyeztetett növény- és állatfajok közösségei élnek itt. A rovarok közül él egy különleges vízirovar a Párizsi mocsarakban, és mivel itt fedezték fel ezt a fajtát ezért Köbölkútról nevezték el: Gbelcia crassiceps.
 |
| Tavasztól őszig nyílik a mocsári nefelejcs |
A növények közül olyan ritka fajok találhatók itt, mint a közönséges rence, a virágkáka, békakorsó és a mocsári nefelejcs. Legalább száz fajta madár élőhelye a mocsár, melyeknek 40 százaléka itt fészkel. Az énekesmadár- alkatúak közül jelentős a nádiposzáta, a cserregő és a barkóscinege, valamint a fülemülesitke, amelynek itt található a legészakibb fészkelő területe. Előfordulnak törpegémek és jégmadarak is. Nagymértékben élnek itt más fészkelő párok, és pihenőhelyül szolgál a vízi vándormadarak számára is.
A Párizsi-mocsár nemcsak ornitológiai szempontból értékes, vidrák is élnek a területén. Az ezredfordulón végzett vizsgálatok legalább három-négy példány előfordulására engednek következtetni. Sajnos még a kiemelten védett területen se lehet nyugalmuk, mert zavarja őket a nádvágás – a környezetvédelmi hivatal engedélyével a téli hónapokban folyik – és az orvvadászok sem kímélik őket.
Aki szeretné bejárni a Párizs-mocsarat, akkor azt a fészkelési időszak kivételével, október 1 és március 30 között megteheti.
Összeállította: Ando Krisztina
a Felvidék száz csodája című könyv nyomán
Képek: net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése