„Emberség legyen mindnyájunkban…”

A dunaszerdahelyi könyvbemutatón,
középen Jakubecz Márta

Beszélgetés Jakubecz Márta írónővel

Lélektől lélekig szólnak a könyvei. Talán így lehetne legtömörebben megfogalmazni Jakubecz Márta írói munkásságát, aki mindemellett tanárként tevékenykedik. A gyermekrajongó tábora épp olyan népes, mint a felnőtteké. Miként kezdte írói pályafutását? Hogyan került kapcsolatba a vallással és ki is valójában Jakubecz Márta? Erről beszélgettem a felsőszeli írónővel, publicistával, tanárnővel.

– A könyvírás előzményének tekinthető a publicisztikai tevékenységem, amely 1990-től napjainkig tart a Remény katolikus hetilapnál, a Katedra folyóiratnál, a Pedagógusfórumnál és más lapoknál. Néhány évig a budapesti Új Ember magazinnak is a felvidéki munkatársa voltam. Eddig több mint 500 cikkem jelent meg. Az első könyvem 2005-ben látott napvilágot Cincogi felfedezi a jóságot című tanítómese. A könyv ötlete a helyi alapiskolában vetődött fel bennem, ahol a magyar és szlovák nyelv mellett hittant is tanítottam. Eléggé száraznak és nehézkesnek éreztem az alsó tagozatos gyermekek számára kiadott hittankönyveket. Elgondolkodtam, vajon mivel lehetne színesebbé tenni az órákat. S mivel nem igazán találtam ilyen vallásos mesekönyvet, ezért egyik napról a másikra elhatároztam, hogy megpróbálok mesét írni. Kézirat formájában bevittem az alsó tagozatos gyerekeknek, de nem mondtam meg, hogy én írtam. A diákoknak nagyon tetszett a történetem, és később, amikor az egyikük rákérdezett a szerző nevére, bevallottam, hogy én írtam. Tanítványaim bíztattak a könyv kiadására. A könyv megjelenését nagyon pozitívan fogadták mind a gyermekek, mind a hitoktatók. A főhőse – Cincogi kisegér – egy szeleburdi gyermeket jelképez, aki játékosan ismerkedik a keresztény hit alapjaival.

Emellett a felnőttek számára is írt könyveket.

Következő könyvem a 2006-ban megjelent felnőtteknek szóló publicisztikai kötet Cserépedények titka címmel, amely az 1990-től 2005-ig megjelent cikkeim válogatását tartalmazza. Az írások a mindennapokból merítik témájukat, s az egészet átfogja a csend.

Ezt követően 2007-ben egy újabb mesekönyvem látott napvilágot. Mivel nagy érdeklődés volt Cincogi történetének folytatása iránt, megírtam az Isten állatkái című mesét. Ezúttal az egyházi év ünnepeit, jeles időszakait szőttem bele a humoros történetbe. A gyerekkönyveim humorosak, szórakoztatóak, de tanító jelleggel is bírnak. Nagyon sok író-olvasó találkozóra hívnak iskolákba, könyvtárakba, és a gyermekek várják a folytatást.

Felnőttek számára írtam a Csendbe rejtett kulcsszavak kötetet, amely 52 elmélkedést tartalmaz az év egyes heteire. Az egyes fejezetek tömörek, sok kérdést tartalmaznak, így arra ösztönzöm az olvasót, hogy gondolja tovább az általam felvetett tűnődéseket. A kulcsszavak betűrendbe vannak szedve. Az ABC egyes betűiről mindenkinek eszébe jut egy-egy szó, s ezek némileg fémjelzik az illető lelkivilágát. A könyv az Ablaktól a Zsendülésig – a kezdet varázsától a reményig köti csokorba az elmélkedéseket. A legtöbbet ez a könyv árul el rólam, hiszen az apostoli levelekhez lazán kötődve az én lelkivilágomat tükrözi, utazás ez a lélek mélyére. Az illusztrátor Simon M. Veronika székesfehérvári Munkácsy-díjas festőművész, akivel szinte rokonlelkek vagyunk. A kötethez készített absztrakt képei teljesen összecsengenek az írásaimmal. Elhatározta, hogy mind az 52 kulcsszót megfesti, ezek nagy része elkészült és ősszel a Szenci Molnár Albert Napokon lesz látható. Ezen a kiállításon együtt fogunk szerepelni, a festmények mellett felolvasok majd a könyvemből.

Legutóbb, a 2011-ben megjelent könyvem a Pünkösdi utazás című vallásos meseregény. Története pünkösdvasárnap kezdődik. Főhőse, a kis Bence álmában bibliai helyszíneken jár és ő is részesévé válik a legszebb bibliai történeteknek. Felébredve egyre jobbá válik. A könyv másik fele korunkban játszódik, és főszerepet kapnak benne az emberi kapcsolatok. Ez már nagyobb gyermekeknek szóló alkotás.

Mindegyik könyvét átszövi a hit. Mindig is ebben a szellemben élt?

A férjem hatására lettem hívő, aki a kisgyermekeinket minden vasárnap templomba vitte, s mély hitével megszentelt engem. A házasságunk kezdetekor a férjem hatására kezdtem a vallás iránt érdeklődni, megismertem a Szentírást, később a hitoktatói szakot is elvégeztem és 14 évig hittant tanítottam. Szerettem elmélkedni, s így kezdtem el cikkeket írni, melyek egyik fele a keresztény publicisztika tárgykörébe sorolható, a másik fele pedagógiai jellegű. Alkotásaimban a szeretet fontosságát hirdetem, hiszen e nélkül az életünk értelmét veszti. Sokszor tapasztaljuk, hogy e megváltozott és atomizálódott világban az ember embernek farkasa. Lelkünk mélyén ott él ugyan a szeretet, de meg kell tanulnunk azt a mindennapok szerves részévé tenni! Az anyagiassá vált közegben hajlamosak vagyunk begubódzni, erről tanúskodnak a házak köré épített magas falak. Régen a falvakban az utca szinte szeretetközösség volt, összetartottak az emberek, segítettek egymásnak a bajban. Ez ma már csak részben van meg, az emberi kapcsolatok sokkal sivárabbak. Szeretném, ha a szeretet értékét annak mélységében ismernénk fel, hogy sokkal boldogabban tudjunk élni, egymásból merítve éltető energiát. Legyünk emberségesek, tudjunk mosolyogni, mert ezzel tudjuk csak megszépíteni a világot.

Az író-olvasó találkozókon mit tapasztal ennek kapcsán?

Az emberek érzik azt, hogy valami nincs rendben, és csöndet kellene végre teremteni önmagunk körül, s főleg ott, legbelül. Mindennap el kellene egy kis időre vonulnunk a magunk képzeletbeli pusztájába, a csend szigetére, ahol Isten közelében önmagunkra lelhetünk, így a másik ember számára is értékesebbé tudunk válni. Olvasóim örülnek annak, hogy a könyveimből erre is ösztönzést kapnak. Nem szabad mindig a múltban, avagy a jövőbe vágyva élni. Fontos megélni a jelent és mindennek rá kell jönni az ízére. A jelent kell megragadni, hisz csak ez teremthet igazi harmóniát. Naponta elmélkedem, és elvégzem a zsolozsmát is, mindez erőt ad ahhoz, hogy a legnehezebb élethelyzetekben is helytálljak. Íráskészségemet az emberek javára és a keresztény értékek terjesztésére ajánlottam fel, ez egyfajta misszió számomra.

Milyen további céljai vannak?

Az írást nem szeretném abbahagyni, ahogy időm, energiám engedi, alkotnom kell. Nem szeretném elhagyni a pedagógiai pályát sem, hiszen ez is hivatás számomra, s a tiszta lelkű gyermekek azok, akik leginkább inspirálnak. Jelenlegi konkrét célom az Isten állatkái további részének megjelentetése, Cincogi fényre vár címmel, továbbá egy publicisztikai kötetem szintén kiadásra vár. Nagyon sok távlati tervem is van, de mindemellett édesanyaként a család szerepel az első helyen számomra.

Ando Krisztina

Kép: J. A. archív 

(Megjelent: Szabad Újság 2013 júliusában)