A forradalmi harcok idején Andód lakossága élelmiszer segéllyel járult hozzá a felkelők ellátáshoz a Komáromi erődben, ahol Klapka generális védte a forradalmat. Majd később Görgey generálisnak nyújtott segítséget, akik Andód és Érsekújvár között, majd Anyalán és Gútán táboroztak. Hasonló segítséget nyújtottak a császári seregnek is, melyet Jelačiš bán vezetett, éspedig takarmányt adtak a lovaknak, a katonák táborhelye Báb-pusztán (Tótmegyer és Sók-Szelőce között) volt.
A forradalmi harcokban andódi résztvevőkről nincs említés. Az a feljegyzés maradt fenn, hogy az utolsó verbuválás a császári sereg részére 1849 januárjában történt, ugyanúgy mint a Szímőn és Kamocsán. A szímői plébánia bejegyzése azt említi, hogy 40 legényt csábítottak el és vittek katonának. Még azt is, hogy 11-en közülük meghaltak, a többi a harcok után hazatért.
1849. február 9-én a honvéd sereg Érsekújvárnál vereséget szenvedett, s a város osztrák kézre került. A magyar csapatok maradványai Komáromba vonultak, mivel ebben az időszakban egyedül az ottani vár képviselt némi erősséget. Oda menekült a vármegye vezetése is. Az újvári csata után az osztrák sereg Esztergom irányába vonult és Párkánnyal együtt – február 12-én – elfoglalta. A környék lakossága ekkor találkozott először idegen, ellenséges katonasággal, mely falvainkon keresztül igyekezett a Duna felé. Ez is elegendő volt ahhoz, hogy az útjukba eső településeket kifossza. Ezt követően a honvédség a környéken április 19-én Nagysallónál, majd Kéménd mellett ütközött meg az ellenséggel és nyert csatát. A menekülő osztrák katonák a párizsi major környékén sikertelenül kísérelték meg az előrenyomuló honvédséget feltartóztatni.
Egy férfi, aki nem volt tagja a honvédségnek, de az, amit a forradalom oltárára letette, örökké megmarad emlékezetünkben és a történelem lapjain. Ez a férfi papi reverendát viselt, de bátor kiállása a forradalom mellett és a zsarnokság ellen a legnagyobb hősökéhez hasonlítható. Czuczor Gergely, Andód szülöttje az események hatására és a lelkében lobogó tűz hevétől megírta a Riadó c. versét, egyetlen heves hangú, forradalmi költeményét. A vers 1848. december 21-én jelent meg, és országos feltűnést keltett. Részlet a versből:
Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.
Villámra fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnok bíborát.
Él még a magyarok nagy Istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Nem kell zsarnok király! csatára magyarok,
Fejére vészhalál, ki reánk agyarog.
Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk,
Mi sárgafekete lelkébe tőrt verünk.
Él még a magyarok nagy Istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
A föld talpunk alatt s fejünk felett az ég,
Tanú legyen, hogy áll Árpád és népe még,
S mely e szent földre hull, minden csepp honfi-vér,
Kiáltson égbe a bitorra bosszúért!
Él még a magyarok nagy Istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Tiporva szent jogunk, szent harccal óvjuk azt,
Pusztítsa fegyverünk a fejedelmi gazt,
A zsarnok torán népek vigadjanak,
A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak.
Él még a magyarok nagy Istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Elé, elé, jertek haramiahadak,
Kiket nemzetbakók reánk uszítanak,
Temetkezéstekül, ti bősz szelindekek,
Helyet dögész vadak gyomrában leljetek.
Él még a magyarok nagy Istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Szívünk elszánt keserv, markunk vasat szorít,
S csatára milliók imája bátorít,
Ó drága véreink, vagy élet vagy halál,
De szolganépre itt zsarnok nem talál.
Él még a magyarok nagy Istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Vitézek, úrhadak, fogjunk búcsúkezet,
Iszonytató legyen s döntő ez ütközet,
És áldomás gyanánt eresszünk drága vért,
Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.
Él még a magyarok nagy Istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
A.K.
(Vágvölgyi Szilárd: Cergát-parti tűnődések c. könyve alapján)
Fotó: net
(Megjelent: Szabad Újság 2013 márciusában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése