 |
| Sok szép kosár készül |
Székely kapun keresztül jutunk be az Élő Hagyományok Polgári Társulás udvarába és alkotóműhelyébe. Régi szerszámok, eszközök sorakoznak egymás mellett. Kinti kemence, fűszerpaprika, piros muskátli – igazi magyaros, takaros udvar. Szabó Ferdinánddal, a non-profit szervezet alapítójával és vezetőjével beszélgettem a tevékenységükről, céljukról.
„2008-ban lettünk polgári társulás, de már 2000-ben elkezdődött a tevékenységünk, amikor a citerásokkal kezdtünk foglalkozni. Akkoriban részt vettem egy citeratáborban, ahol volt alkalmam alaposan megfigyelni a hangszereket. Nem citerázni tanultam, hanem a hangszereket tanulmányoztam és rajzoltam. Ezután kezdtem készíteni citerákat. A faluban sok ügyes kézműves él, így jött az ötlet, hogy a hagyományőrzésre kell a hangsúlyt fektetni.
A fafaragók mellett kosárfonók, parasztbot faragók, üvegfújónk és üvegvitrázs készítőnk is van” – kezdi a beszélgetést Szabó Ferdinánd.
Mindent elkészítenek, ami a paraszti élethez szükséges. Ha valamiben megakadnak, akkor más településről hívnak mesterembert, hogy tartson bemutatót és tanítsa meg a csoportot. Ilyen volt a kukoricasústyából készült táskák, amit Gútán kákából is készítenek.
„Agyagozásra van korongozó gépünk és agyagégető kemencénk, amit pályázati pénzből vásároltunk. Az évek során lassan kiépítettük az alkotóműhelyt. Pályázatokat is írunk több-kevesebb sikerrel. Igyekszünk úgy felhasználni a befolyó támogatásokat, hogy minden szükséges eszköz és alapanyag meglegyen. Sok mindent kevés pénzből is meg lehet csinálni” – magyarázza a társulás vezetője.
 |
| Közben az ebédi is (Képen Szabó Ferdinánd) |
A legtöbbször gyerekcsoportok jönnek, de mentálisan sérült gyerekekkel is foglalkoztak már, akik negyedszer látogattak el Tardoskeddre. „Ilyenkor az anyósom és még három tapasztalt asszony segítenek főzni. Emellett tanfolyamokat is tartunk. Tardoskedd élő hagyománya a kosárfonás, több kosárfonó is él a faluban. A tavasszal induló tanfolyamon bemutattuk a kosárfonás egyes lépéseit. Először kimentünk vesszőt vágni. Ezután a tardoskeddi tájház udvarán vesszőt is ültettünk, hogy későbbre is legyen alapanyagunk, majd megtanítottuk a csoportot a kosárfonás titkaira” – meséli Szabó Ferdinánd, majd tovább folytatja – „A gyerekek, fiatalok és idősek jól érzik magukat itt és hálásak azért, amit itt elsajátítanak. Egyre több embert érdekelnek a régi kézműves dolgok. Ehhez viszont türelem, odaadás kell és a család részéről is fontos a támogatás.”
A gyerekeknek hagyományos játékokat tanítanak, mint a gólyaláb, a golyózás, a kötélhúzás. Egy-egy délutánra magánszemélyektől és a helyi szövetkezettől kölcsönkérik a lovakat, ami szintén nagy öröm a gyerekek számára. Az ünnepek idejében külön foglalkozásokat tartanak és a helyi rendezvényeken is mindig részt vesznek.
„Nem kötelező ezt csinálni, de szeretjük mindezt. Mindenki munka mellett teszi. Bevallom, nem egyszer elbizonytalanodtam és fel akartam adni, de elnézve a résztvevők örömét mindez csak egy pillanatnyi gyengeség volt, amin gyorsan átlendültem és folytatjuk tovább a munkánkat.”
 |
| Munka köben |
Beszélgetésünk során kiderül, hogy Szabó Ferdinánd sok mindenben otthon van. De mivel foglalkozik valójában? „Asztalos műhelyt vezetek az unokatestvéremmel. Vonzanak a régi dolgok. Azt mondják, ahogy öregszünk, annál jobban szeretjük a régi dolgokat. Én viszont gyerekkorom óta szeretem ezeket. Amióta a munka mellett van szabadidőm – ugyanis vállalkozóként tevékenykedem –, több idő jut a kedvteléseimre. A citerakészítésen túl sok minden érdekel, de nem tudok mindent százszázalékosan. A faluban mindig besegítek a kulturális rendezvények szervezésben. Tardoskedden kétszer volt országos citeratalálkozó, idén Szímő ad otthont ennek a rendezvénynek. A Csemadoknál is segítek, amiben tudok. Szüleim és nagyszüleim is ragaszkodtak a hagyományokhoz. Énekeltek, citerát készítettek és az egyik nagyapám ezermester volt. Talán innen ez a vonzalom a múlt iránt” – ad választ a kérdésemre.
A polgári társulásban résztvevő fafaragók a falu számára is faragtak köztéri szobrokat. A település pályázati pénzből négynapos fafaragó tábort szervezett és ez idő alatt számos alkotás született.
„Ami a jövőt illeti, fontos, hogy minél több gyerek és fiatal legyen, akik érdeklődnek a hagyományok iránt. Úgy gondoljuk, hogy amit az elődeink ránk hagytak, kötelességünk továbbadni az utódainknak” – búcsúzott vendéglátónk.
Ando Krisztina
Képek: zivetradicie.sk
(Megjelent: Szabad Újság 2013 novemberében)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése