Szinte mindent ismer Érsekújvárról. A szenvedélyes helytörténész könyv alakban is megjelenteti gyűjtését és tudását. Tanít, gyűjt, ír, könyvtárat működtet, és ha megkérik, akkor az idegenvezetésre is jut ideje. Munkásságáról és egyben hobbijáról beszélgettem Strba Sándorral, aki a város krónikása is.
Helytörténettel kapcsolatos szenvedélyének mi volt az előzménye?
Foglalkozásomat tekintve német-magyar pedagógus vagyok. 1988-ban vérző szívvel hagytam ott az iskolát. Az akkori kommunista rendszer vezetősége nekem nem felelt meg, és más iskolában sem volt különb. Ekkor kerültem a városi múzeumba, és itt döbbentem rá, hogy milyen csodálatos története van Érsekújvárnak, amiről szinte semmit sem tudtam. Ez vett rá a helytörténeti kutatásra, hogy megismerjem a város történetét, és a tudást továbbadjam. Az a típus vagyok, aki nem szeret csak az íróasztal mellett ülni, hanem kutatni, keresni, tevékenykedni. Mindezt az akkori feletteseim nem ismerték fel. Három és fél év után ott hagytam a múzeumot és visszamentem az udvardi iskolába, ahol már más igazgatóság fogadott. Ekkor kezdtem kutatni, és megfogadtam, hogy tíz magánkiállítást készítek. Ezek a magánkiállítások az éves során létrejöttek. 1992-ben volt első, amit az érsekújvári gimnázium 150. évfordulójára készítettem. 2004-ben lehetőségem nyílt magántanárként oktatni a német nyelvet. Ugyanettől az évtől írom a város krónikáját is. Közben négy éven át a pozsonyi Közgazdasági Főiskola kihelyezett érsekújvári részlegén tanítottam. Itt kipróbáltam a pontozásos értékelés módszeremet a főiskolásokon, mert alapiskolán és középiskolán már láttam, hogy működik. Közben folyamatosan írtam a munkáimat. Tizenkét könyvem jelent meg, gyakran publikálok a helyi lapban és két videofelvételt is készítettünk, amely az érsekújvári barangolásról szól.
A kutatás és a tanítás mellett könyvtárat is nyitott.
Feleségemmel 1999-ben alapítottuk a magánkönyvtárat, ugyanis ő könyvtáros volt. Amikor nyugdíjba készült gondban volt, hogy mivel fogja tölteni a rengeteg szabadidejét. Egy alkalommal megígértem neki, hogy alapítok neki egy magánkönyvtárat, és amit megígérek, be is tartom. A könyvek gyűjtésével kezdtük. Háromezer kötettel indultunk, és mára 32 ezer kötetünk lett, amit számítógépen is feldolgoztunk. Teljesen ingyen tesszük az egészet, a helyiség az egyházé. Működünk, de egyre kevesebben járnak, mert az idősek eltávoznak közülünk, a fiatalok nem olvasnak. 180-200 fő látogatja, és ami nincs meg a városi könyvtárban, azt nálunk megtalálják. A legnagyobb gondunk, hogy nincs a könyvtár vezetésére utód. Ezért a munkáért fizetés nem jár. Mi is ingyen tesszük, és ha egyszer már nem bírjuk, akkor becsukjuk.
Miként kezdte kutatásait, miből tudott meríteni?
Az elődöm Major Feri bácsit kell megemlítenem. Volt a városban egy helytörténeti klub, ami nagyon jól működött. Az említett Feri bácsi is gyűjtött anyagokat, nagyon precízen, és mielőtt meghalt volna, rám hagyta gyűjteményét. Ez nagyon fontos alapanyag volt számomra. A másik helytörténész Szabó Iván volt. Mindkét kutatónál az volt a probléma, hogy nem nagyon publikáltak. Hiába volt nagy tudásuk, de nem osztották meg a nagyközönséggel. Innen indult az a gondolat, hogy közzé kell tenni a tényeket, mert mit érek vele, ha csak én tudom.
A várossal kapcsolatosan sokféle témában írt könyvet. Melyik volt a legemlékezetesebb?
Az Érsekújvári zsidóság története c. könyvet kilenc éven keresztül írtam. Ugyanis a nagyszüleimet elgázosították a németek. Anyukám zsidó volt, apukám katolikus és minket, gyerekeket már katolikus hitben neveltek. Soha nem beszéltek a múltról. Nekem valahogy föntről jött egy sugallat, hogy ezt a történetet meg kell írnom. A zsidóságról semmit nem tudtam. Jártam a szüleimhez ez ügyben, de senki nem akart megszólalni. Anyukámnak könyörögtem, hogy legalább írja le, ami velük történt. Így kezdődött. A zsidó istentisztelethez tíz férfi kell és többször hiányzott egy, így elfogadtak engem. Majd 4-5 év után megint azon gondolkodtam, hogy milyen jogon írom én a zsidóság történetét, tudtam, hogy mennyire bonyolult. Kis időre szüneteltettem, de végül befejeztem a könyvet, és megjelent magyar-szlovák nyelven. Lang Tamás, a zsidó hitközség elnöke a későbbi éveket dolgozta fel.
Minden könyvemmel rendesen megdolgoztam, egyedül a Luzsicza Lajos c. könyv ment gördülékenyen, ami nemrég jelent meg. A városból elszármazott budapesti festőművész sokat járt itthon, és neki köszönhető egy magyar alapítvány, amely minden év októberében kitüntetik a szorgalmas tanulókat. Amikor halálának ötödik és születésének 90. évfordulója volt, készítettem róla egy könyvet. A könyv a festő magángyűjtőknél található képei láthatók, ami addig sehol sem jelent meg. Emellett visszaemlékezések kerültek bele.
Ön szerint milyen a város idegenforgalma?
Lényegében úgy 200 könyv van Érsekújvárról, de ami a hétköznapokban hozzájutható az nagyon kevés. Az is kevés, amit én írtam. Írtam volna többet is, de a probléma az anyagiakban keresendő. Az utolsó három könyvet én adtam ki, és többnyire nekem kellett eladni, ami nagyon sok időt vesz igénybe. Ez idő alatt már a következő könyv születhetne.
Hiányolom, hogy az iskolások számára nincs egy érdekes könyv a városról. Egy turisztikai könyv is hiánycikknek számít. Felkérésre kétórás városi sétát vezetek magyar, szlovák és német nyelven, és az a szerencsém, hogy megkapom a kulcsokat a kazamatákhoz, a zsinagógához, és a kálváriához is. Egyébként a turisták nem jutnak be ezekre a helyekre, pedig lenne rá igény. Az érdeklődésre jó példa Cirill atya kezdeményezése. Búcsúkor ingyenes idegenvezetés volt a Ferences templomban és a kazamatáknál. Egyszerűen nem győzték a bemutatást, annyian érdeklődtek.
A város krónikása mellett egy idegenvezetőt is alkalmazni kéne, aki igény szerint megrendelhető lenne. A városnak gazdag történelme van. Itt vannak az alagutak, amiket fel kéne tárni. Az európai uniós pénzek sok mindenre felhasználhatók. A feltárásokkal újabb látványosság születne. Komárom ebből a szempontból másként áll. Jobban támogatják az idegenforgalmat.
Jelenleg min dolgozik?
Megfogadtam, hogy megírom Érsekújvár teljes történetét – 1200-tól napjainkig – három kötetben, ami tíz éves munka. Három éve dolgozom rajta. Az első részben a két vár történetét dolgozol fel, amit idén szeretnék befejezni.
Több információt eddig tévesen tudtunk. Tévedés az, hogy a vár lebontásakor a kövekből építették meg a Lipót várát és a börtönt. Ezeket helyre szeretném tenni. Az eddigi könyvek, csak a történelemre koncentráltak. Én a történelmen kívül több érdekes történetet is belefűzök az adott korba. Ilyen, pl. Balassi Bálint szerelmi botránya Érsekújvárban. Nincsenek feldolgozva a ma már nem létező műemlékek. Ezekre mind kitérek. Ami egy kutató számára a legértékesebb, hogy már most 250 forrásnál tartok, és szeretném elérni a kiadóval, hogy az oldalak alján legyenek a források megnevezései.
A.K.
(Megjelent: Szabad Újság 2012 szeptemberében)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése