Uzsorakamat négy keréken

Évek óta, ha pénzügyi helyzetről van szó, minden válasz a gazdasági válságra utal. Mindegy, hogy vállalatok, gyárak kerülnek a csőd szélére, emberek válnak munkanélkülivé, vagy jobb esetben „csak” csökkentik a fizetésüket, az anyagi biztonság egyre kevesebb családban van jelen.

A szlovákiai háztartások több mint háromötöde többet keres, mint amennyit költ, harmada viszont egyáltalán nem tud spórolni egy centet sem a bevételéből – olvasható a Focus közvélemény-kutatásában. A kimutatások szerint a háztartások 28 százaléka képtelen arra, hogy félretegyen bevételéből, a családok tizede pedig hosszú ideje adósságokat halmoz fel.

Az anyagi gondokkal küzdő háztartások többsége a rövidlejáratú hitelek felvételét tartja a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldásnak. Ezt bizonyítják a Szlovák Nemzeti Bank adatai is, amely szerint ez év márciusában a fogyasztói hitelek rekordot értek el. A kereskedelmi bankok 120 millió értékben kötöttek kölcsönszerződéseket, ami az euró bevezetése óta ez rekordösszegnek számít. A kamatadó átlagosan 13,98 százalék.


Tény, hogy a kisösszegű és rövidlejáratú kölcsönök gyors és könnyed megoldást ígérnek az igénylők számára, de valóban a kamatos visszafizetés és az eladósodás a legjobb megoldás?
Minap arra lettem figyelmes, hogy a város központjában egy szokatlan autó parkol, amely a „legegyszerűbb hitelt” reklámozza. A hirdetés önmagában még nem is volna szokatlan, hiszen manapság még a csapból is reklám folyik. A promóciós autó mellett kihelyezett pulton viszont öt perc alatt könnyen juthatunk készpénzhez. Ha valakinek még nem tűnne fel a harsány színű autó, akkor a zenés-szöveges rádiósreklámra már biztosan felfigyel. Érsekújvár főterén – ahol négy banki intézmény is megtalálható – öt perces várakozás és „intézkedés” után kezünkbe kaphatunk 400-tól – 1000 euróig terjedő pénzösszeget. Úgy látszik a hitelt már úgy árulják, mint egy kiló banánt az üzletben. A nem banki intézmény 12 százalékos kamattal dolgozik. Tehát 400 eurós kölcsönnél havonta 22 eurós törlesztés várható, mindez 24 hónapra.


Egy hölgy kétségbeesetten kérdezősködik, hogy miként tudna 350 eurós hitelt felvenni. A nem banki intézmény „kihelyezett” munkatársa készséggel magyarázza, hogy 400 eurós kölcsön a legkisebb összeg és csak a személyi azonosító száma szükséges. A hölgy máris nyújtja a személyigazolványát és az alkalmazott telefonon keresztül érdeklődik, hogy az azonosító szám által adhat-e az illetőnek hitelt. Ennyi. Csak szóban kérdezi meg, hogy dolgozik, vagy nyugdíjas, illetve van-e banki törlesztő hitele. Nem kell se kezes, sem papír arról, hogy igazat mond. 
A hölgy szomorúan magyarázza, hogy egy családi probléma miatt – a menye elvált a fiától és adósságot hagyott maga után – kell még aznapra a 350 euró. Nem győzi dicsérni, hogy ebben a városban végre valaki kölcsönt ad, mert a bankok rendre visszautasították őt. 

Közben egy férfi is megáll a pultnál, és csak szemléli az elhelyezett nyomtatványt, amelyen az egyes összeg törlesztése van szétírva. Pár perc múlva megszólal: „Én is visszek 400 eurót!” Mintha hentesnél lennénk és a bélszín között válogatnánk. A gyors ellenőrzés után csak egy nyomtatványt kell kitölteniük, és kézbe kapják a kölcsönt. Soha nem volt könnyebb és egyszerűbb hitelt felvenni! De nem szabad elfeledni, hogy „kölcsönkenyér visszajár”! Az ördög mindig az apró betűs részleteknél bújik meg, és eközben feltehetjük azt a kérdést, hogy vajon tudja-e törleszteni a kölcsönt, őszinte volt-e önmagával és az alkalmazottal szemben is, amikor kérvényezte a pénz? Hiszen arra a kérdésre, hogy van-e munkahelye, illetve más kölcsöne csak szóban kellett válaszolnia. 
A „kihelyezett alkalmazott” figyelmeztet engem, hogy délutánig lesz a városban, ugyanis holnaptól már másutt „árulja portékáját”.


Mit szól mindehhez az utca embere? „Én biztos, hogy nem vennék fel kölcsönt. Ők tudják, hogy mit csinálnak, tudják-e majd fizetni, de én ilyet biztos nem igényelnék” – magyarázta Éva. 
„Adósságot csinálni és hitelt felvenni a legkönnyebb, de azt fizetni is kell majd!” – vélekedett Zsófia. 


Fogyasztói társadalomban élünk, amelyben állandóan újat, jobbat, szebbet akarunk megszerezni, sokszor nem is nézzük, hogy milyen áron. Nem arról van szó, hogy a hitel nem jó dolog, de ésszel kell gazdálkodni. Szakértők szerint is elektronikai, fogyasztói és élvezeti cikkekre hitelt felvenni nem érdemes, hiszen így többe kerül, mint amennyit valójában ér. 
A karácsonyi ünnepek előtt már „hagyománnyá” vált, hogy kölcsönből nagy ajándékokat vásároljunk, majd a következő évben ezt alig győzzük törleszteni. Mintha ez lenne az ünnep igazi célja és értelme…

Nemrégiben egy szakértő előadásában még arra is figyelmeztetett, hogy autóra sem érdemes kölcsönt felvenni – ha csak nem számít munkaeszköznek –, hiszen jó pár évig törlesztjük, emellett plusz kiadásokkal jár – kötelező biztosítás, adó, téli abroncsok –, viszont az autó értéke évről-évre csökken. Lakás-, házvásárlás esetén már más a helyzet, hiszen kevés ember, család, illetve fiatal házaspár rendelkezik olyan magas anyagi háttérrel, hogy az ingatlan összegét önerőből tudná fedezni.
Érdemes megfogadni a régi, de igaz mondást, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér! 

A. K.

(Megjelent: Szabad Újság 2012 májusában)

Fotó: saját (1), net