Kultúra mindenekfelett

Szerkesztőségünk az utóbbi időben több olvasói levelet kapott, így feladatunknak éreztük, hogy az foglalkozzunk Érsekújvár magyar kulturális szervezetivel.

Érsekújvárott, ahol a magyarság létszáma a rendszerváltás óta alaposan lecsökkent, általános probléma az asszimilálódás, a gyökerek megtagadása vagy elfeledése, bizony szükség van a magyar kultúra ápolására. Ezt teszi évtizedek óta a Csemadok helyi alapszervezete és két és fél éve a Kultúrkorzó Polgári Társulás is. Ezzel eddig nincs semmi gond, csakhogy az együttműködésről, esetleg egészséges versenyszellemről már nem lehet beszélni. A helyi lakosok nem értik miért van ez, hol a probléma gyökere, és miért nem lehet összetartani a magyarságot. Ennek jártunk utána.

A probléma kirobbanása

„Azok az emberek, akik annak idején felépítették a Csemadokot, volt egy álmuk, mert nagyon nehéz volt a kisebbségnek. Úgy döntöttek, hogy ezt a magyarságot össze kell fogni a kultúrával. Felépítettek egy házat, ahol otthonra leltek a magyarok és megbeszélték a dolgaikat. Akinek tehetsége volt, az megoszthatta a többiekkel. Azóta változott a világ, és ebből a Csemadokból felnőttek emberek, akik a magyarságot kell, hogy képviseljék. Az MKP-nak is itt vannak a gyökerei, és ezt az anyaházat kellene támogatnia és továbbvinnie” – kezdi a történetet Remény Éva, a Csemadok helyi alapszervezetének az elnöke.

„Addig semmi gond nem volt, míg Stugel Tibor nem jött a városba. A Regionális Művelődési Központ vezetője lett, majd a munka megszűnése után kereste a helyét, hogy hol tudna érvényesülni a kultúra területén az általa alapított Érsekújvári Rockszínpaddal. Berényi Margit, az előző elnök felkínálta a lehetőséget Tibornak, hogy beengedi a Csemadok irodába, mint magánszemélyt, ahol tevékenykedhet. Ezt a tagsággal nem egyeztette. Ez egy ideig jól működött, de Stugel viselkedése egy idő után nem volt helyénvaló.

A Czuczor napot annak idején szerettük volna Stugel Tiborral együtt megszervezni – ekkor még nem volt Kultúrkorzó – az ő ötletével a vezetőség nem teljesen értett egyet. Erre Tibor zsarolni kezdet, hogy vagy az lesz, amit ő mond, vagy nem lesz műsor, mindez a műsor napján történt. Itt kezdődtek a súrlódások, majd egy idő után felszólítottuk, hogy hagyja el a Csemadokot, mert a viselkedése nem volt megfelelő. A fiatalokról nem volt szó. Nagyon csúnya kampányt indított a vezetőség ellen a világhálón keresztül” – emlékszik vissza Remény Éva. 

„A Kultúrkorzó nem azért jött létre, mert mi feltétlenül szerettünk volna egy önálló civil szervezetet létrehozni. Néhány emberben megfogalmazódott egy igény az iránt, hogy a Csemadokban valamit kéne kezdeni. Ennek is volt egy előélete, az Érsekújvári Rockszínpaddal szorosan együttműködtünk a Csemadokkal, majd jött egy váltás” – kezdi a beszélgetés Stugel Tibor, majd folytatja – „A Czuczor napokon kezdetben minden rendben volt, majd valamilyen problémák lettek, amik máig nem derültek ki számomra, hogy mik voltak azok. Az eredmény az lett, hogy a rockszínpadnak el kellett menni a Csemadokból. Úgy gondoltuk, hogy amennyiben a vezetőség így áll egy külső ifjúsági csoporthoz, akkor ezt a közgyűlésen el kell mondani a tagságnak, hogy véleményt alkothassanak, a fiatalok oda tartoznak-e vagy sem. Ekkor úgy láttuk, hogy a Csemadokon belül egyetlen módon lehet hozzászólni a dolgokhoz: ha mindenki, aki ott szeretett volna dolgozni, az jelentkezik Csemadok-tagnak. 120 kérvényező volt, a 15 évestől a 70 évesekig – 40 fő rockszínpados –, aki úgy gondolta el kell mondania a véleményét. A vezetőség az összes kérvényt elutasította. Nem tudom történt-e ilyen az elmúlt 60 évben a Csemadok történetében. Ajánlottak egy kollektív tagságot kb. 60 főnek, ami azt jelenti, hogy egy szavazati joga lett volna az összes személynek. Ekkor történt az az ominózus közgyűlés, ahol a 120 főből 80 nem felvett tag bevonult a gyűlésre, hogy magyarázatot kapjon a vezetőségtől arra, hogy a jelentkezéseket miért utasították el szó nélkül. Magyarázatot nem kaptunk. A tagok a saját vezetőségük mellé álltak, minket házfoglalóként bélyegeztek meg. A Csemadoknak ez a fajta viselkedése kovácsolta össze az embereket” – magyarázza a Kultúrkorzó alapító tagja. 

Éva másként emlékszik a dolgokra. „A taggyűlésre bejött egy csapat fiatal a szüleivel, ez nem nyilvános gyűlés volt, és igazából nem is tudták miért jönnek. A vezetőjük Stugel Tibor volt. A gyűlés előtt egy nappal 80 kérvényt hoztak be. Az eljárás szerint a kérvényt az elnökségnél elő kell terjeszteni. A 80 kérvénynek ugyanaz a szövege volt, és mindenki kapott választ a gyűlés után. Stugel, mivel nem értet egyet a Csemadok filozófiájával és struktúrájával – elutasítást kapott. Ezután az országos bizottsághoz írtak névtelenül, és a bizottság megvizsgálta a dolgot. Megállapította, hogy nem történt jogellenes lépés” – emlékszik vissza a Csemadok helyi elnöke. Stugel Tibor szerint a hivatalos levelet aláírták, csak a levél hátlapján, ugyanis 60 aláírás nem fért volna el a kérvényező oldalon. 

A Kultúrkorzó megalakulása 

Stugel a Csemadoktól azt várja, hogy az intézmény mindenkit szolgáljon. „Nem lehet olyan intézmény kiemelt, amely megteheti, hogy akár egy embert nem vesz fel a soraiba. Nem viselkedhet úgy, hogy bezárja kapuit” – folytatja a beszélgetés Tibor.

„Előtte beterjesztettünk egy programot »Korszerű Csemadok« néven, ami egy egész éves programot kínált volna. Ezt elutasították, így alakult meg a Kultúrkorzó szervezet, mert olyan sok tehetséges fiatal, művész és gondolkodó van itt, hogy ezt nem hagyhatjuk elveszni egy fogyó magyar közösségben. Mindezt, amit három éve teszünk eredetileg a Csemadokban álmodtuk meg. Nem mond igazat az, aki Csemadok ellenesnek állít be minket. A kényszer hozta, hogy a Csemadokon kívül rekedtünk” – értékeli a dolgokat Stugel. 

„Tibornak kellett egy munkahely, mert nem tudott érvényesülni, de ahhoz pénz is jól jött volna. A Csemadok éves támogatásából szeretett volna elvenni. Ezért kreált magának egy Csemadok Ifjúsági Klubot anélkül, hogy a vezetőséggel megbeszélte volna, és pályázatot adott be, ahol 25 ezer eurót kért. Az eredményről nincs tudomásom” – mondja Éva.

Ma a Kultúrkorzónak 100 civil tagja van, és 10-12 civil szervezet irányítja az elnökséget. Ha felvételt kér egy civil szervezet, és a programsorozatba kíván szerepelni, akkor elnökségi tag lesz. A három alapító tag kisebbségben van az elnökségben. Stugel szerint jelenleg az a helyzet, hogy van a Csemadok, és van az összes magyar szervezet, ami együttműködik.

A piszkos anyagiak

„Mi nem szervezetben gondolkodunk, hanem a polgár kapja meg a magyar kultúrának azt a színvonalát, ami elvárható egy 45 ezer fős városban – nyilatkozta Nagy Péter, a város alpolgármestere és az MKP helyi elnöke, majd folytatja – „Ennek érdekében szólaltam fel, hogy a magyar kultúrára szánt pénz osztódjon meg azon szervezetek között, amelyek azt biztosítják. Ebbe a Most-Híd tagjai is egyetértettek. Ennek van némi előzménye, mégpedig hogy a Csemadok és a Kultúrkorzó között nincs meg az összhang, viszont értékes rendezvények vannak mindkét oldalon. A szlovák képviselők többsége ezt nem szavazta meg, abból adódóan, hogy minél rosszabb a másik félnek, annál jobb nekik. Ezért történt meg, hogy idén is csak a Csemadok kapott anyagi támogatást, viszont nem feltétlenül biztosítja azt a kulturális színvonalat, amit elvárnánk tőle, illetve nem engedi be székházába az egyes szervezeteket” – magyarázza az alpolgármester.

„A 2010-es februári gyűlésen Török József tag és MKP-s képviselő közölte javaslatát, hogy a 25 ezer eurós városi támogatást meg kell osztani az Érsekújvári Rockszínpaddal. A tagság ezt leszavazta. Ami nagyon szomorú, hogy az MKP-s tagok, akiknek itt vannak a gyökereik, a Csemadok ellen fordultak. A józan magyarok számára nem valószínű, hogy ők Kultúrkorzósok lesznek. Nem azért, mert rossz a munkájuk, hanem mert eltér a Csemadok filozófiájától, és teljesen más kultúráról van szó” – jelenti ki Remény Éva. 

„A városi támogatás a ludas az egészben. Olyan helyzetbe hozta a Csemadokot azzal, hogy intézményi szinten megadja neki a pénzügyi támogatás, hogy elkényelmesedett, hisz a támogatás nem függ tevékenységtől és viselkedéstől sem. Az anyagiakat mi megszerezzük pályázatok, szponzorok és tagságok alapján. A tevékenységünk 90 %-a ingyenes, vagy anyagilag mínuszban vagyunk. Míg a Csemadok 90 %-át városi támogatásból finanszírozza, addig a Kultrúkorzó a programjainak 10 %-a városi támogatású” – vélekedik Stugel. 

Mi a megoldás?

Közeledésre már több próbálkozás volt, amit a polgármester kezdeményezett, de sikeresnek egyik se mondható. 

A városi vezetés szerint a megoldás az lenne, ha a Csemadok bérmentve beengedné házába az összes helyi kulturális szervezetet, hiszen kap elegendő városi támogatást. A mási probléma forrása szerintük, hogy a múlt hónapi tisztújító közgyűlés után maradt a régi vezetés, így a helyi magyarság nem kapott új esélyt arra, hogy változzon a Csemadok szemlélete. Ennek ellenére igyekeznek közelíteni a két társulást egymás felé. 

A Kultúrkorzó szerint, ha a pénz feleződne, akkor a Csemadoknak nyitnia kéne mindenki felé. Csak úgy tudná fenntartani a házat, ha ezt megtenné. Ezzel rá lenne kényszerítve az együttműködésre. Ha ez megtörténne, és a Kultúrkorzót megszólítaná, akkor nekik nem szabad nemet mondani. A másik dolog a Kultúrkorzó nagyon intenzíven jelen van a kulturális életben, és közművelődési feladatokat lát el, tehát jogos a követelésük.

A Csemadok várja a fiatalokat, hogy megbeszéljék a dolgokat és az elképzeléseiket. Remény Éváék szerint nem lehet egyenrangúnak tekinteni a Csemadokot és a Kultúrkorzót, mert az előbbi a magyarságért dolgozik, míg az utóbbi a saját megélhetését biztosítja. Ha együtt akarnak működni, akkor nekik kell bejönni a Csemadokba. A székházat fenntartani magas költésegekkel jár, ezért kérnek bért mindenkitől – régen is így volt. A szervezet arra törekszik, hogy önellátóvá váljék, és ne függjenek senkitől se. Ez az egyik céljuk a jövőre nézve. 

Remény Éva szerint Stugel Tibor nagyon jó szervező, de a stílusával van gond, ebben meg kéne változnia, akkor lehetne együttműködés. „Valahol én megbecsülöm őt, a munkáját elismerem, ha meghív, nagyon szívesen elmegyek a rendezvényére, de egyet tudomásul kell vennie, nem engedem, hogy bántsák a Csemadokot” – véleményezi Remény Éva.

***

A feszültség, a kommunikációs zavar és az egymásra mutogatás semmiképp sem hoz jó eredményeket. Remélhetőleg a jövőben végre valóban megtörténnek az első lépések egymás felé, s mindez a helyi magyar közösség érdekében, hogy Érsekújvárott újra egységes legyen a magyarság. 

Ando Krisztina 

(Megjelent: Szabad Újság 2012. május 16-i számában) 

Képek: net