Boldog születésnapot CreArticle!
Pontosan két éve született meg a blog ötlete és még ezen a napon létre is jött. Szórakozás és kíváncsiság volt, ami elindított ezen az úton. Megjelent cikkeimet, kreativitásaimat, apró szösszeneteimet lehet itt olvasni. Úgy gondoltam, adok a világnak egy kicsit magamból. Mindez miként sikerült? Ezt csak a kedves olvasó döntheti el! :)
Bár az utóbbi időben egy kicsit visszafogtam magam, ígérem, mindezt pótolom a jövőben! Ahogy a múlt évben, idén sem maradhat el az évértékelő!
Lássuk a számokat (bár nem ezek a legfontosabbak):
Tavaly ilyenkor a blog látogatottsága elérte a 6 100-at. Pontosan öt hónapjára, múlt év júliusában átléptük a bűvös 10 000-es számot, és mára pedig meghaladtuk a 15 000-es látogatást. A mai napig nem győzök csodálkozni azon, hogy naponta milyen sokan látogatnak a blogomra. Köszönöm!
Ami a bejegyzéseket illeti – a számok a kezdetektől számítódnak – a legtöbbet olvasott A János-hegyi Erzsébet-kilátó. Ezt követi a Pokolgéppel készült interjúm és a harmadik helyen Wass Albert karácsonyi meséje áll. A franciaországi kirándulásom a negyedik és az Örökmozgóval készült beszélgetés az ötödik helyen áll.
Azt is láthatom, mely országokból keresnek fel legtöbben. Lássuk az első öt befutót: Magyarország 5798, Szlovákia 4850, Egyesült Államok 1459, Oroszország 907, Németország 426. Volt márt virtuális látogatóm Ausztráliából, Dél-Kóreából, Thaiföldről, Mexikóból és más egzotikus, távoli országból is. Bizony erre jó a világháló, nincsenek korlátok, nincsenek határok.
Négy évig dolgoztam a Szabad Újság szlovákiai magyar közéleti hetilapnál, mint újságíró, majd szerkesztő és riporter. Szép volt, jó volt, sokat tanultam, tapasztaltam, rengeteg ismerőst, és pár nagyon jó barátot is szereztem a munkám során. A cikkeim többsége ebben az újságban jelent meg. November közepén viszont otthagytam, és ezzel lezárult egy korszak az életemben. Úgy éreztem itt az ideje a váltásnak.
Ebben a hónapban már újból készülnek a cikket, interjúk és riportok, amelyeket nemsokára itt is közölni fogok. Szóval, pörgök ezerrel! Nagy öröm ez számomra, ugyanis az újságírást nem akartam feladni!
Az elmúlt évben is készültek olyan interjúk, riportok, amelyek igazán a szívemhez nőttek. Müller Péterrel való találkozás és beszélgetés volt az, amely a legtöbbet adta számomra. Ami a legszebb benne, hogy a beszélgetés pont úgy zajlott, ahogy leírtam (minimális változtatással, rövidítéssel). Ez nem azt jelenti, hogy a többi interjúban mást írok, mint amit a megkérdezett alany állít. Azt viszont el kell ismerni mindenkinek, hogy más az írott szöveg és más egy beszélgetés. Mint újságírónak, ügyelnem kell a helyes szórendre, a stilisztikára és nem szabad félnem a szinonima szavaktól, hiszen ezáltal a szöveg választékosabb. Van úgy, hogy egyszerűen túl hosszú a leírt nyers szöveg. A nyomtatott újságnál pedig szigorúan be kell tartani a karakterszámokat. Azzal, hogy rövidítek, nem sértem meg az interjúalanyt, ha ügyelek arra, hogy mondanivalója és a rá jellemző stílusa megmaradjon.
Ha felidézem az elmúlt évet, eszembe jut az ipolyszalkai tájház varázsa és az a temérdek munka, amit Dikácz Zsuzsanna nap, mint nap elvégez azért, hogy a hagyományunk és kultúránk fennmaradjon és átadja a fiatalabb generációnak.
Ritkán tapasztalom meg azt, hogy valaki az első találkozásnál annyira őszintén megnyíljon és beszéljen nem csak a sikereiről, hanem a félelmeiről is, mint azt Becse Szabó Ilona tette.
Kedves és szívet melengető volt a teákról beszélgetni Guzman Kristiánnal, egy teázó tulajdonosával. Aki betér hozzá, egy elvarázsolt, keleti világba csöppen, ahol öröm teát fogyasztani és beszélgetni.
Munkám által ismerhettem meg Molnár Lászlót, aki mindnyájunk példaképe kell, hogy legyen. Egy segélyszervezet elnöke, aki a fizikai munkától sem riad vissza, mindez a nemes cél érdekében.
Hadvigné Vadkerti Julanna otthonában egy új világba kalauzol, ahol találkozik az agyag és a mese. Egy őszinte riport az életéről és munkásságáról.
Nagy János szobrászművésszel készült beszélgetés egy régiós interjúként indult, mely végül címlapinterjú lett. Elmondta érzéseit, tapasztalatait, mint szobrász, mint ember és végül azzal fejezte be, ha azokat a gondolatokat lemerem írni és megjelentetni, akkor annak nagyon örülni fog. Két hónappal később egy másik rendezvényen találkoztunk. Eléje álltam és örömmel mondhattam el neki, hogy úgy jelent meg, ahogy azt akkor elmondta. Ez nálam nem volt kérdés, és az újság számára sem! Mindennek kimondhatatlanul örültem!
Öröm volt beszélgetni az ünnepi koncert előtt a negyven éve színpadon álló P.Mobil vezetőjével, Schuszter Lóránttal. De ugyanilyen boldogság volt Kukovecz Gábortól hallani, mi újság a Pokolgép háza táján.
Szeretem a munkámat, mert örömet, új ismereteket ad és ezáltal szüntelenül új és értékes embereket ismerhetek meg. Egy munka, amelyre azt is mondhatom, hogy hobbi, szenvedély, de mindenképp egy hivatás!
Köszönöm, hogy olvastok!
Ando Krisztina
Kép: net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése